Hogyan lehet létrehozni kvantumösszefonódást?

Jó lenne a kérdésedet a cikkírónak feltenni, de sajnos úgy nézem, hogy nem merte névvel vállalni az irományt.

Az alapfogalmak elsajátításához ajánlom Geszti Tamás „Kvantummechanika" című könyvét, vagy Patkós András „Bevezetés a kvantumfizikába: 6 eloadás Feynman

modorában” című jegyzetét elolvasni.

Ez utóbbi az interneten is fenn van : [link]

Az utolsó két előadás foglalkozik kvantumösszefonódással.

Bocs, meg sem kérdeztem, hogy megfelelő matematikai tudással rendelkező egyetemi hallgató vagy-e, vagy sokkal fiatalabb érdeklődő...

#3

Biztosíthatlak, hogy nem találkozol vele. Nem véletlenül szükségesek hozzá speciális laboratóriumi körülmények, és még így is csak a másodperc töredékéig sikerül fenntartani, mielőtt közbelépne a dekoherencia.

Aha, szóval fiatal srác vagy. Akkor ebben a PhD tézisekben egy kicsit egyszerűbben van szó róla:

[link]

Kedves #5-ös! Én nem lennék ilyen biztos ebben. Előfordulhat, hogy hegyvidékek egyes kristályain a napsugárzás valamelyik komponensének hatására tonnaszám képződnek kvantumkorrelált fotonpárok. Csak esetleg mi még nem tudunk erről...

Az a tény, hogy valamihez komplikált berendézek kellenek, hogy a laboratóriumban meg tudjuk valósítani, még nem jelenti azt, hogy az őstermészetben ne működne egyszerűen a dolog. [Magfúziót például kínkeservesen és kis méretekben tudunk megvalósítani, a Nap meg erőlködés nélkül csinálja...]

Kedves #8-as!

Igen, lehet. Ahogy az is lehet, hogy a szuperintelligens űrlények már rég itt vannak, de azért nem látjuk őket, mert a negyedik, ötödik és hatodik térdimenzióba bújnak el előlünk és éjjel a padló azért reccsen meg néha, mert akkor előmerészkednek.

Komolyra fordítva a szót, amíg gőzünk nincs semmiről sem, addig a "lehet, hogy..." típusú kijelentések semmitmondóak. Közismert, hogy bizonyos kettőstörő kristályok képesek összefonódott fotonpárokat kelteni, csak ehhez jelenlegi tudásunk szerint az elektromágneses tér megfelelő kvantumállapota szükséges, ami nem éppen az inkoherens napfény.

De persze minden lehet. Meg az ellenkezője is.

Elgondolkodtam #8 napfényes példáján és hmm, támadt egy ötletem, de lehet, hogy hülyeség.

A Napból elindul egy foton. A kétrés-kísérletből ismert jelenség révén ez a foton egyszerre haladhat két külön pályán.

És most jön a talán hülyeség:

Nem lehetséges, hogy ez az egy kósza foton egyszerre két helyen becsapódva (és ugyebár egy foton saját magával olyan koherens, hogy jobban nem is lehetne) két külön atomban összefonódást kelt?

Vagy a hullámfüggvény-összeomlás ezt megelőzi, amikor a két becsapódásból az első (mert ugyebár tök egyszerre nem történhet semmi, mikro- nano- pikoszekundum eltérés tutira lesz) megtörténik és már második becsapódás nem is lesz?