Valaki el tudná nekem dióhéjban magyarázni a Coriolis erő lényegét?

Az nem a Coriolis-erő. :D Az a perdület megmaradása.

A Coriolis-erő, az egy fiktív (látszólagos) erő, ami akkor jelenik meg, ha valami forgó dolgon ülsz, DE NEM TUDSZ RÓLA.

Például a Föld bolygón. (Ami forog a saját tengelye körül.)

[link]

-> te állsz a piros pontban. Valami, amit figyelsz, egyenes vonalban ment, de a te a saját referenciarendszeredből nézve úgy tűnik, mintha az útja elgörbült volna.

Ha pedig a saját referenciarendszered egy örökösen csak forgó valami, akkor úgy tűnik, mintha lenne valami erő, ami a dogokat így eltéríti, pedig valójában nincs, hanem veled mozog a világ.

De ha a Földet statikusnak tekintjük (mondjuk bármilyen műszaki feladatnál), akkor a Coriolis-erőt is úgy kell kezelnünk, mintha létezne.

A Coriolis-jelenség csak akkor erő, ha az eltérítő hatást erővel ellensúlyozni akarjuk. A műkorcsolyázó eltévedt példa. A Coriolis-jelenség mindig akkor lép fel, ha egy körpályán tartott testnek a forgástengelytől mért távolsága megváltozik. Ha a test érintőirányban szabadon elmozdulhat – mint például az eldobott labda, elgurított golyó –, akkor mivel megtartja a kezdeti kerületi sebességét, a szögsebessége a tengelyhez közelebb kerülve nőni, távolabb kerülve csökkenni fog. Ha lerajzolod magadnak a köröket, látod, hogy mértanilag adódik az egész.

A forgó Földön a passzátszelek eltérítésének is az az oka, hogy a Föld görbületét követve az Egyenlítőtől északi irányba mozgó légtömeg egyre közelebb kerül a Föld forgástengelyéhez.

Én nem temetném a műkorcsolyázós példát sem, elvégre az ő forgó rendszerében, ha azt megtartjuk a kezdeti szögsebességgel forgónak (tehát állandó szögsebességűnek), akkor mit látunk? Van egy forgástengelyre merőleges és vízszintes v' relatív sebessége a teste részeinek ebben a rendszerben, a szögsebesség vektor függőleges, ergo a Coriolis-erő ezekre merőleges és vízszintes úgy, hogy van forgatónyomatéka, sőt, tisztán tangenciális. Ez megváltoztatja a szögsebességet, így még a forgó rendszerben is forogni kezd, vagyis a külső inerciarendszerben gyorsuló vagy lassuló forgómozgást látunk.

A perdületmegmaradás leírja a kezdeti és a végállapotot, de a köztes történést nem. Ennek egyik lehetséges olvasata lehet a Coriolis-erő.