Ahova ma még nem ért el a táguló univerzum ott mi van és mekkora az a valami?

Igen, ott pont a semmi van.

Abba semmit nem lehet tölteni.

De azért lehetnek olyan világok benne, mint a miénk... vagy másfélék. De minden világnak meg kell alkotnia a maga terét, mert a semmibe nem lehet semmit tenni.

A világunk a semmibe tágul. Már csak azért is, mert ha ott valami lenne, a fékezné a tágulást - márpedig ez a tágulás nem fékeződik, hanem gyorsul.

Teljesen rosszul képzeled el.

Nincs a világnak egy szegélye, ami folyamatosan kifelé halad.

Minden dolog távolodik minden más dologtól.

Az univerzum tágulási sebessége kb. 75 kilométer per másodperc per megaparszek (1 megaparszek= kb. 3 millió fényév).

Ez azt jelenti, hogy egy tőled 1 millió parszekre lévő valami pontosan 75 km/s sebességgel fog távolodni tőled, egy 2 millió parszekre lévő már 2*75 = 150 km/s sebességgel, és így tovább.

Vegyük a te szobádat. 1 fényév kerekítve 10^16 méter. Van tőled egy méterre a szobádban egy asztal. Jelen pillanatban is az az asztal 75 / 10^16 m/s -mal távolodik tőled. Ez ugye 0,0000000000000075 m/s - nem valami sok. Ezért is nem veszed észre. De ha várnál 10 milliárd évet, levideóznád, és gyorsítva lejátszanád, látnád, ahogy az asztal távolodik tőled.

A csillagközi távolságok viszont hatalmasak, tehát két égitest között nagyon is észrevehetőek ezek a változások.

(a GYIK ellopta a nulláimat ;_;

0,0000000000000075 m/s )

(talán így menni fog

0,000 000 000 000 0075 m/s )

Kérdező, azért nem érted, mert nincsenek megfelelő fogalmaid a végtelenről (ami egyáltalán nem egyszerű fogalom).

Kérdésed alapján te úgy képzeled, mint valami lufit, ami folyamatosan dagad.A lufinak van "széle", mert véges. A világegyetemet úgy képzeljük el, hogy nincs "széle". Úgy nincs, ahogy egy egyenesnek sincs. Ha ezt az egyenest három felé tekinted, megkapod a teret.

Amit mi tágulásnak nevezünk, az egy jelenség az általunk érzékelhető világban. Bizonyos mérésekből azt lehet kiszámítani, hogy két objektum (csillag például) általában távolodik egymástól. ÉS akármelyik kettőt hasonlítjuk össze, így van. Ezt nevezzük "tágulásnak". Amikor kissé messzebb felfedezünk egy újabb objektumot (mert jobbak lettek a távcsöveink), akkor ezt is összehasonlítjuk, és ugyanaz jön ki. Azt mondjuk (mert így kézenfekvő), hogy mindegyik ilyen. Az is, amit nem látunk még. Majd ki fog derülni, ha sikerül felfedezni. Ha pedig valaha kiderül, hogy mégse így van, akkor ráérünk elgondolkodni, hogy mi nincs így, és akkor hogy van.

Vonatkoztass el a mindennapi élettől, ahol hozzászoktál három irányhoz, amerre mehetsz, fel-le, előre-hátra, jobbra-balra, és attól, hogy az idő csak 1 irányba telik. Ezeket nevezzük dimenzióknak. Ha matematikailag leírsz egy olyan teret, ahol csak egy plusz irányt hozzáadsz, azt fogod tapasztalni, hogy véééégtelen sok alsóbb dimenziószámmal indexelt tér elfér benne......

Ha eddig megvagy, elárulom, hogy matematikusok, ill. fizikusok leírták már, hogy legalább 9, de akár 11 dimenziós tér is lehet az, amelyiknek a holografikus határfelületén a mi univerzumunk elhelyezkedik.

Tehát röviden a kérdésedre a mi nézőpontunkból nem létezik kielégítő válasz, mert számunkra az a hely ami felé tágul az univerzumunk nem létezik, mivel nem képezi részét, de képezi egy más, felsőbb dimenziószámmal indexelt univerzum részét, melynek mi is részét képezzük, és ennek a magasabb dimenzió indexű univerzumnak egy apró tartományában lezajló folyamatnak vagyunk a szemtanúi