Hogy néz ki ma az Androméda galaxis?

Galaxissal nem szokott történni nagyon valami. Pláne ilyen rövid időtávon. Jópár csillag kialudt biztos, jópár új is már pislákol, de galaktikus léptékben 2 millió igazából nem idő. Egészen bizonyos lehetsz benne, hogyha most ebből a pozícióból kapnál egy 2 millió évvel későbbi képet, semmi, de abszolút semmi különbséget nem látnál. Valószínűleg pár pixelnyi változás történt összesen, és semmi több.

A Hubble persze, hogy régi galaxisokat fotóz - egyszerűen annyi idő, amíg a fény ideér. A Nap ami az égen ragyog, az is régi - mindig csak a 8 perccel ezelőtti állapotot látod, semmi mást :)

Galaxisra egy dolog tud igazán hatni: egy másik galaxis. És az Androméda közelében csak egy galaxis van, ami komolyan hatni fog rá, az pedig a mi tejút-rendszerünk - lévén pár milliárd év múlva "ütközni" fognak. Az majd jól megcibálja jópár csillag pályáját, és olyan 10-15 milliárd év múlva (amikor a Nap már régen kis vörös törpe lesz, a Föld már nem is lesz, és az akkor született csillag is már csak egy vörös törpe lesz...) stabilizálódik az állapota az új, még nagyobb galaxisnak.

Ez sajnos így van. :D

Mondjuk tegyük fel, hogy egy földönkívüli faj a Földre irányítja a távcsövét, és lát egy csomó dinoszauruszt. Sajnos a bolygójuk úgy 100 millió fényévre van tőlünk, tehát amíg ők dinókat látnak, az a fény, ami odaért tőlünk, szintén 100 millió éves, és a dinók már rég kihaltak, és mondjuk egy modern emberi civilizáció van.

Az idegenek nagy lelkesedéssel felpattannak az űrhajójukra, hogy megnézzék a dinókat. Mint szuper fejlett fajnak, természetesen fénysebességű hajóik vannak (ami fizikai képtelenség, de ezt most hagyjuk). Az idődilatáció miatt az idő nagy sebességnél lelassul majd a számukra, és egy szempillantás telik csak el az ő szemszögükből, de ezt is hanyagolhatjuk, mert "odakint" az idő rendesen telik, tehát újabb 100 millió év, mire idérnek.

Azaz kilépve az űrhajóból azt fogják találni, hogy sem a dinók, sem mi nem vagyunk itt, hanem egy újabb 100 millió évvel későbbi Föld. Viszont azok az űrlények, akik otthon maradtak, pont amikor, amikor ők kilépnek az űrhajóból, akkor fognak az otthoni távcsövön minket látni. (Persze ez az idegen bolygó számára is 100 millió eltelt közbülső évet jelent.) És majd újabb 100 millió múlva látják, ahogy a társaik kiszállnak az űrhajóból és széttárják a kezüket. (Ha az utazók azonnal visszafodulnak, akkor visszatérhetnek mindegy lépést tartva azzal a fénysugárral, ami róluk visszaverődött, amikor az űrhajóból kiszálltak, és így ugyanabban az időpontban érnek haza, mint a róluk készült 100 millió éves képek.)

Persze ez csak egy gondolatkísérlet :D a valóságban az "abszolút idő" (és az egyidejűség kérdése) problémásabb, és fénysebességgel nem lehet menni. :)

Látványilag igen. Mivel a fénynek időbe telik, míg A-ból B-be eljut (vicces tény: a fény számára viszont nem létezik se idő, se távolság), ezért mindenből a múltat látod.

Ha ránézel a monitorra, akkor az fentosecondumokkal azelőtti képet látod, mint amikor a fény elhagyta a monitort. A Holdról egy másodperccel előbbi képet látsz. A legközelebbi csillagról (a Napot kivéve) 4 évvel ezelőttit. És ahogy nézel egyre messzebb és messzebb, úgy nézel egyre jobban vissza az időben. A legtávolabbi képeken már az első galaxisokat látjuk, 13 milliárd évvel ezelőttről.