A mágnesen mező a távolsággal hogyan gyengül? Képlet?

Valójában a mágneses mező is 1/r^2 -es alakban függ a távolsággal.

A különbség abban rejlik hogy a statikus elektromos mező forrásos(vannak kibocsátó részecskék) addig a statikus mágneses teret mozgó töltések keltik így a valóságban nehéz őket egy ponthoz kötni. Azaz egy áram járta vezető nem végtelenül rövid hanem véges hossza van és a pici dl vezeték darabokban mozgó töltések mágnese tere összeadódik és csak az integrált formáját tudod mérni.Az összefüggést a Biot Savart törvény írja le:

[link]

Ha nem egy végtelenül rövid vezeték darabra számoljuk a mágneses teret hanem egy tekercsre vagy egy végtelenül hosszú vezetőre akkor már a Biot-Savart helyett érdemes annak egy integrált alakját használni melyben már nem 1/r^2 függés jön ki.

Egyébként elektromos tér és gravitációs tér-nél is lehetne elméletileg egy olyan konfigurációt találni (végtelenül hosszú rúd gravitációs tere) ami nem 1/r^2-es alakú függést ad a távolságtól.

A mágneses mező önmagában nem értelmezhető, csak a forrásával együtt. Természetesen olyan mágneses mező is létrehozható egy térrészben, hogy ott a mező homogén. Csak a mezőt keltő forrást alkalmasan kell létrehozni.

egy pontban keltett mágneses mező nagysága a távolság négyzetével fordítottan csökken. Ha a forrás bonyolult térbeli szerkezet, akkor a tér egy pontjában az eredmény e pontok által keltett terek összegzéséből jön ki. Bizonyos egyszerű alakzatok (végtelen vonal, véges vonal, képlettel leírható testek, mint henger, gömb például) esetén a térszerkezet hasonlóan leírható képlettel, ezek egyike a Biot-Savart képlet. Más esetekben bonyolult integrálokkal számítható ki a tér egy pontjában az elektromágneses mező nagysága, de mindnek az a lényege, hogy pontszerű források által keltett tereket kell összegezni.