Az integrálban a d betűt egyenessel kell szedni? Én úgy tudom ez a tipográfiai szabály, de nagyon sok helyen dőlt betűvel vannak szedve, mint a változók.

Igen, az operátorokat illik megkülönböztetni a változóktól, tehát a sin, tg, akár a d differenciál operátort álló betűkkel érdemes szedni. (Bár a d-t tényleg nem szokták, de szerencsére az esetek többségében nem okoz félreértés.)

Wettl–Mayer–Szabó LaTeX kézikönyve azt javasolja, hogy fizikai, kémiai,… művekben a matematikai konstansokat (például a képzetes egység, vagy a természetes logaritmus alapja) álló betűkkel szedjük, viszont matematikai műben dőlttel, de ez megint egy olyan szabály, amihez nem szoktak ragaszkodni. (Kicsit kényelmetlen állóvá tenni, és általában nem okoz félreértést.)

Mert az e és i (vagy ha nem akarjuk összemosni a pillanatnyi áramerősséggel j) matematikai konstansok, amiknek az értéke a fizikai méréseinktől független, ezért különböztetjük érdemes őket megkülönböztetni a természeti állandóktól, mennyiségektől, amiket mérni kell.

Viszont matematikában ezek nem különböznek annyira a többi konstanstól, például az e-ről ugyanúgy bizonyítani kell, hogy az (1 + 1/n)^n-es és az 1 + 1/1! + …-os definíciójának értéke egyezik.

Legalábbis a LaTeX kézikönyv logikája valami ilyesmi volt. Persze ehhez nem kell ragaszkodni, egy matematikai cikket kezdhetsz úgy, hogy az imaginárius egységet álló i betűvel, az exp(1)-et álló e betűvel fogod szedni, ha szerinted ez logikusabb, illetve mást is akarsz e és i betűvel jelölni.