Mi a véleményed a destruktív teleportációról?

Igazából egy csillagász prof. röviden összefoglalta a saját véleményét erről.

Szabad idézéssel ezt mondta: "Addig még ok, hogy az embert szétszedik, de hogy utána hogy rakják össze? Meg mi lesz, amit összeraknak? " :D

"#3> Mi van akkor, ha a destruktiv felebe csuszik be a baleset?

Akkor valószínűleg meghalsz. "

Nem fejtettem ki pontosan, hogy mire gondolok. Szoval mi van akkor, ha NEM destrual, miutan a masolat megerkezett a celpontra? Vagyis en ottmaradok ahol voltam, siman hihetem azt, hogy nem mukodott a teleport, mig en megjelenek a celhelyen. Rosszabb esetben az otthon maradt verzio megprobalja meg egyszer, aminek eredmenyekent a celhelyen mar ket kopia-en, a kiindulo helyen pedig tovabbra is egy kiindulasi-en lesz. Vajon mennyi ido utan unnam meg a probalkozast? Vajon (kesobb, amikor kiderul a dolog) hogy dontenek el, hogy a sok kopia kozul melyiket kell destrualni, illetve ha nem kell, akokr ez egy legalis klonozas lenne? (Uppsz, sajnalom, elromlott a gep, klonoztam magam.)

Ha meg szuperbunozo lennek akkor epitenek (vennek) egy olyan teleportot, amiben direkt el van rontva a destruktiv resz, ergo lenne egy nyilvanos es egy titkos kopia belolem. Akkor mindig lenne alibim a sajat buncselekmenyeimre. Vagy arra hasznalnam a keszuleket, hogy az itt maradt kopiat elfogjam, pl kinzassal kiszedjem a titkait, mig az elteleportalt, mit sem sejto kopiat kesobb kiraboljam, zsaroljam, stb. Sot, erre a celra kulon teleportceget alapitanek direkt hires/fontos emberek szamara, - nem lenne olcso de nem baj, hiszen ugyse a teleport arabol elnek, hanem a kizsarolt penzekbol. Mivel mindenki megerkezne a celhelyre, senki se gyanitana, hogy az emberekbol van egy masolat.

Ha meg valami katonai hatalom lennek, akkor ugyanezt a masolast megcsinalnam tizezerszer a legjobb katonammal. Az eredeti kopiat meg hazakuldenem, igy a hulla se hianyzik senkinek.

Abba meg bele se gondolok, hogy ez a technologia azt jelentene, hogy barkirol lehet pl havonta biztonsagi mentest csinalni, tehat balesetekbe es hirtelen betegsegekbe nem lehetne belehalni (mivel elovennek az egyhonapos biztonsagi mentest).

Szoval hacsak a destrukcio nincs valahogy direktben osszekotve az osszerakassal, pl maga a destrukcio biztositja az energiat vagy ilyesmi, addig semmikepp nem mennek bele. Nem azert, mert felek a halaltol, hanem mert felek a duplazodastol.

#7> Volt pl. olyan film, ahol gond nélkül klónoztak újra embereket, (most nem jut eszembe a címe) emlékekkel, mindennel együtt. Ezzel kvázi halhatatlanok lettek. Na igen ám, csakhogy amikor megöltek egy embert, akiről azután készült tökéletes másolat, az ugyanúgy meghalt, mintha nem készült volna tökéletes másolat. Az ő szempontjából meghalt és vége. Más dolog, hogy lett egy tökéletes klónja, de attól még konkréten az ő életének vége lett.

Mi a gond. Az az én, aki bemászott a teleportáló berendezésbe, az önként vállalta azt, hogy az a megtestesülése meg fog szűnni. Ergo ez a saját döntése volt, így nem lehet etikátlan rá nézve a dolog. Az az én, aki kijöttem a túloldalon, teljesen ugyanazzal a tudattal rendelkezem, mint aki bemászott. Ergo én sem gondolhatok erről mást, különben nem lennék tökéletes másolat, ha mást gondolnék. Egy kívülálló számra meg ugyanaz az ember maradtam, hiszen ha nem tud róla, hogy teleportálódtam, akkor nem tudná eldönteni, hogy átestem-e ezen a folyamaton, vagy nem. Ha különbséget tudna tenni, nem lennék tökéletes másolat.

> Tudati szinten fölérhet egy halállal is (méghozzá egy olyan halállal, amikor észre sem veszed és meghaltál).

Ha halál és a tudatosság kizárja egymást. Vagy halott vagyok, de akkor erről nem tudok semmit. Vagy tudok valamiről, de akkor még nem vagyok halott. A kérdés az, hogy ha ez így is van, az kinek okoz gondot és pontosan milyen jellegű gondot okoz? Az én tudatom arról a másolatról jött létre, ami még élő volt. Ha nem így lenne, egy halott tudatával rendelkeznék, tehát én is halott lennék. Ergo az én új „klónom” tudata soha nem élte át a halált.

> Az, hogy utána reprodukálva lett, méghozzá úgy, hogy a külső szemlélő semmi különbséget nem lát, az mit sem változtat azon a tényen, hogy fizikailag az első lapot megsemmisítetted.

Oké. Továbbra is az a kérdés, hogy akkor miért jelentene bárkinek is gondot, hogy én lemásoltam a lapot és az eredetit megsemmisítettem. Miért jobb, ha az eredeti papírlapot tartom a kezemben? Miben jobb?

Az az igazság, hogy nincs semmi félelmetes ebben, mert valami megteszi ugyanezt minden pillanatban: az idő.

Ahogy már mások rámutattak, az "állandóságról" alkotott fogalmainkkal is problémák vannak.

Nem vagy "ugyanaz" az ember, mint azelőtt: a sejteit folyamatosan cserélődnek, amikről azt hiszed, hogy az emlékeid, azok folyamatosan másolódnak és átalakulnak...Te magad is másolatok sorozata vagy.

Amíg nem létezik két másolat egyidőben, addig nincs probléma. :)

Egyébként itt is (ha mér elmegyünk ilyen filozófiai irányba) fel lehetne kérdést: ha van két ugyanolyan másolat ugyanarról az emberről, melyiknek mi az értéke? És mi a kettő együttes értéke?

Ugyebár jelenleg az élet szentsége van érvényben. Ha valamilyen módon rájönnénk, hogy életet hogyan lehet csinálni, lehetetlen volna bármilyen másolatot megölni, akkor is, ha mondjuk csak egy teleportációs hiba miatt jöttek létre.

Én ajánlok erre egy alternatívát: az egyediség kultuszát. Tehát egy embert a más emberektől való különbözősége tesz értékessé.

Lássuk ennek a következményeit:

Az őrült tudós megalkotja a saját tökéletes klónját, ugyanazokkal az emlékekkel stb. Ebben a pillanatban, bár lehetnek más szempontjából értékei, védhetősége, a klón és a tudós egyediségi értéke 0.

De minél tovább létezik, annál inkább elválik majd az emlékezete és a gondolkodása az eredetitől, következésképpen mindkettő önmagáért is értékes lesz.

Ha a tudós elpusztítja a klónt, abban a pillanatban, hogy létrejött, az EGYEDISÉG ellen nem követ el bűnt. De itt jön a csavar: a klón ugyancsak nem követ el bűnt (az egyediség védelme szempontjából), ha megöli a tudóst, hogy a helyére lépjen. (Persze ha tökéletes klón, akkor igazából nincs különbség, ő is ugyanúgy a tudós, csak egy másik megtestesülésben.)

Ellenben MINDKETTEJÜK halála már vétene az egyediség védelme ellen, az viszont, hogy melyikük hal meg, lényegtelen, amíg az egyedi gondolkodásuk valamilyen módon megőrződik.

Ilyesmi morális problémákra szükség lehet egy olyan világban, ahol a személyiség megsokszorozása (mittomén, időutazással, tudat szoftverre mentésével, stb.) lehetséges. :)

Persze nem lehet így leegyszerűsíteni, mint ahogyan én leírtam. Ez is csak a számtalan irányelv egyike lenne egy elképzelt jogrendben, amik számtalan más szempont alapján védenék a klónokat, nem lehetne csak úgy szó nélkül egyet elintézni.

(Itt egy másik példa: felelniük kell-e a klónoknak egymás bűneiért?

Nyilvánvaló, hogy egy letartóztatás előtt magát megsokszorozó bűnöző esetében minden klónnak (azonos emlékekkel felelnie kell az elkövetett bűntényért.

De meddig terjed az "azonosság" vagy az "elvethetőség"? Két klón közül mind a kettő jogosult az illető családjára, vagyontárgyaira stb.? Egy halott klón vagyona visszaszáll-e a többi klónra, vagy a szokásos halál utáni öröklés lép életbe? Joga van-e egyik klónnak megölni a másikat, ha közös megegyezéssel történik? stb.)

"Mi a gond. Az az én, aki bemászott a teleportáló berendezésbe, az önként vállalta azt, hogy az a megtestesülése meg fog szűnni. Ergo ez a saját döntése volt, így nem lehet etikátlan rá nézve a dolog."

-Föltéve hogy önként vállalta. Én tuti nem vállalnám önként, inkább erre utaltam.

"Oké. Továbbra is az a kérdés, hogy akkor miért jelentene bárkinek is gondot, hogy én lemásoltam a lapot és az eredetit megsemmisítettem. Miért jobb, ha az eredeti papírlapot tartom a kezemben? Miben jobb?"

-Nyilván MÁSNAK nem jelent gondot, csak akkor sz.r ügy, ha konkréten Te voltál az ELSŐ lap...

#12> Nem fejtettem ki pontosan, hogy mire gondolok. Szoval mi van akkor, ha NEM destrual, miutan a masolat megerkezett a celpontra? Vagyis en ottmaradok ahol voltam, siman hihetem azt, hogy nem mukodott a teleport, mig en megjelenek a celhelyen.

Igen, ez gond. :-)

Volt is erről egy sci-fi hangjáték valamikor az ősidőkben, vagy úgy 25 éve hallottam a rádióban. Ott éppen feltalálták ezt a klónozóberendezést. Csak valami hiba csúszott a szerkezet működésébe. Ugyanis besétáltak, a gép leklónozta őket, de némi késéssel. Ők nem tudtak erről a késésről, nem találták a klónjukat, így hazamentek abban a tudatban, hogy a berendezés nem működik. Viszont a klónok némi késéssel csak kijöttek a gépből, viszont a tudatuk utolsó perceit nem örökölték meg. Így ők meg azt hitték, hogy a klónozás el sem kezdődött. Így hát bementek a gépbe, hogy megtörténjen a klónozás. De ők sem találták a klónjukat, így hazamentek. De az újabb klónok idővel szintén kijöttek a gépből, újfent nem tudták, hogy már bementek egyszer, így ők is bementek… Végül aztán végtelen sorokban tértek haza 2 perces időközönként… Mondanom sem kell, nem volt elég a feleség által főzött paprikás krumpli… :-)

A többi felvetésed is számos etikai és gyakorlati problémát vet fel. De ez megint nem kapcsolódik szorosan a témához. A kérdéseid azt feszegetik, hogy szabad-e egy ilyen berendezést megépíteni, és általánosan használatba venni. Illetve ha már ez megtörtént, mit kezdünk az általad felvetett problémák esetében. Ezek nagyon jó kérdések úgy általában. Viszont a mi kérdésünk az, hogy ha már létezik egy ilyen berendezés, és mi lehetőséget kapunk a használatára, akkor élnénk-e ezzel a lehetőséggel, ha igen miért, ha nem miért nem.

Itt pont ezt a témát feszegetik. [link]

Itt egyébként "HaCs" és "HenkoSCh" válaszaival értek legjobban egyet.

"Ezek nagyon jó kérdések úgy általában. Viszont a mi kérdésünk az, hogy ha már létezik egy ilyen berendezés, és mi lehetőséget kapunk a használatára, akkor élnénk-e ezzel a lehetőséggel, ha igen miért, ha nem miért nem."

Vegulis a terjengos valaszom tetelmondata valahol a vegen az volna, hogy en nem elnek, de nem azert, mert felnek, hogy nem jovok ki a tuloldalon, hanem azert, mert onnantol kezdve sose lehetnek biztos abban, hogy van-e belolem masolat, es hogy azzal valakik mit csinalnak, fel tudjak-e hasznalni ellenem.

Ha a gepet en epitenem, en kontrollalnam, es 100%-ig biztos lenne, hogy nincs masolat, akkor elnek vele igen.