Mi a véleményed a destruktív teleportációról?

Én azt gondolom, hogy az embert nem az anyaga teszi emberré. Az anyag, ami engem alkot, az csak x kg proton, neutron, elektron, ami ugyanúgy megtalálható ugyanennyi tömegű vasban, vagy földkupacban is.

Amitől én különbözök x kg földkupactól az az, ahogy ezek az elemi részecskék elhelyezkednek, a rendszer, az egyes elemek kapcsolata. Ez az, ami igazán én vagyok. Ha ez a rendszer maradéktalanul lemásolásra kerül, akkor az kerül lemásolásra, ami én vagyok.

Nota bene az életed során anyagot veszel fel és adsz le. A sejtjeid jó része lecserélődik menet közben. Ugyanaz az ember vagyok, mint 10 éve? Természetesen fejlődtem, tanultam, új élmények értek, tehát nem teljesen ugyanaz, de nagy vonalakban azért ugyanaz az ember vagyok. Holott az atomjaim jó része lecserélődött ennyi idő alatt.

Tehát ugyanaz az ember maradnék. Még ha valaki hisz is valami anyagon túli dologban, pl. lélekben, akkor ugye ez anyagon kívüli dolog lenne, a lélek akár át is költözhetne ebben az újonnan összerakott emberbe. Tehát itt sem lehet egyértelműen azt mondani, hogy bizony az nem ugyanaz az ember lenne.

Merném-e használni? Meg kell nézni, hogy hány esetben történik valamiféle baleset, hány esetben csúszik be hiba a másolásba. Igen, ijesztően hangzik, hogy szétszednek és újra összeraknak, de a félelmet mindig is úgy lehet a legjobban kezelni, ha racionálisan közelíted meg. Nagyobb az esélye, hogy baleset történik, mintha mondjuk autóval mennél el A helyről B-be? Ha kisebb eséllyel történik baleset, akkor nem is kell tőle jobban félni, mint akkor, ha beülsz egy autóba.

Nem merném és senkinek nem javasolnám, akit kicsit is szeretek.

Ugyanis ez olyan, mintha meghalnál a destruktív résznél...és utána készülne rólad egy másolat, de attól még kvázi meghalsz, kb mintha szörnyethalnál úgy, hogy nem is tudsz róla. És persze utána a "másolat" hiába mondja, hogy semmi baj nem történt, mert az önmagában nem bizonyít semmit.

Egyébként szerintem nem csak technikailag lehetetlen ezt megcsinálni, hanem elvileg is.

Őszintén, egy rendesen működő rendszer esetében kevésbé rettegnék tőle, mint pl a tömegközlekedéstől.

Filozófiailag meg most azon is gondolkodhatunk, hogy nem-e mások vagyunk pl egy újraélesztés, vagy kóma után...

Az meg, hogy mit számítunk halálnak, megint csak eszmefuttatás.

Ha én, mint létező, érző tudattal rendelkező lény belépek a gépbe (mint a Star Trek-ben, pl), az letapogat, majd felbont teljesen energiává, végül valahol teljesen máshol ugyanazzal a tudattal összerakódom, akkor én kitartóan élek. Atomok esetében másról nincs értelme beszélni, nem tudunk róla, hogy pl hidrogén és hidrogén atom között bármilyenféle különbség is lenne.

Én speciel nyugodtan merném használni. Természetesen miután letesztelték, és pl egereken, kutyákon, gépeken hibátlanul működik, én gond nélkül lennék első emberi tesztelő. Ilyen dolgokat nem embereken tesztelnek először (sőt, jóformán semmit nem embereken tesztelnek először...)

#3> Mi van akkor, ha a destruktiv felebe csuszik be a baleset?

Akkor valószínűleg meghalsz. Hasonlóan ahhoz, mint mikor egy autóval ütközöl frontálisan. Akkor is meghalsz. Mégis az emberek többsége mindenféle félelem nélkül beül egy autóba, mert tudja, hogy ennek az eshetőségnek kisebb a valószínűsége. Racionális ember hasonlóan áll hozzá egy teleportáláshoz is. Irracionális ember meg előtte keressen egy négylevelű lóherét, vagy nézze meg a horoszkópjában, hogy jósol-e teleportbalesetet.

#4> Ugyanis ez olyan, mintha meghalnál a destruktív résznél...és utána készülne rólad egy másolat, de attól még kvázi meghalsz…

Oké, de a kérdés, hogy ez baj-e, okoz-e bármilyen problémát bárkinek is. Ha senki nem tudná, hogy én mondjuk teleportálással utaztam már 100 alkalommal, az látna-e bármilyen különbséget, rájönne-e, hogy én teleportálással utaztam. Itt azt tételezzük fel, hogy a készült másolat tökéletes, tehát elvileg nem lehet különbség a teleporttal utazó és nem utazó egyed között. Ergo nem történne semmi másképpen, nem lenne tőle senkinek se jobb, se rosszabb. Ergo etikai szempontból sem lehet különbség, így joggal merül fel a kérdés, hogy akkor miért lenne rosszabb teleportálással utazni, mint gyalogolni. Ha rosszabb, akkor kinek és miben rosszabb.

#4> Egyébként szerintem nem csak technikailag lehetetlen ezt megcsinálni, hanem elvileg is.

Igen, ez is igaz, bár ez csak futólag érinti a témában feszegetett kérdést.

"Oké, de a kérdés, hogy ez baj-e, okoz-e bármilyen problémát bárkinek is. Ha senki nem tudná, hogy én mondjuk teleportálással utaztam már 100 alkalommal, az látna-e bármilyen különbséget, rájönne-e, hogy én teleportálással utaztam. Itt azt tételezzük fel, hogy a készült másolat tökéletes, tehát elvileg nem lehet különbség a teleporttal utazó és nem utazó egyed között. Ergo nem történne semmi másképpen, nem lenne tőle senkinek se jobb, se rosszabb. Ergo etikai szempontból sem lehet különbség, így joggal merül fel a kérdés, hogy akkor miért lenne rosszabb teleportálással utazni, mint gyalogolni. Ha rosszabb, akkor kinek és miben rosszabb. "

-Na várjunk, egy pontos másolat nem jelenti azt, hogy pontosan te élsz tovább.

Volt pl. olyan film, ahol gond nélkül klónoztak újra embereket, (most nem jut eszembe a címe) emlékekkel, mindennel együtt. Ezzel kvázi halhatatlanok lettek. Na igen ám, csakhogy amikor megöltek egy embert, akiről azután készült tökéletes másolat, az ugyanúgy meghalt, mintha nem készült volna tökéletes másolat. Az ő szempontjából meghalt és vége. Más dolog, hogy lett egy tökéletes klónja, de attól még konkréten az ő életének vége lett.

-Hasonló mély kérdéseket vet föl a teleportálásnak ez a módja is. tegyük föl, hogy tökéletesen szétbont a berendezés és lekódol. Ebben a pillanatban nem érzel semmit, de gyakorlatilag megszűntél létezni. És érzés szempontjából tökéletesen mindegy, hogy utána újra összerak-e a berendezés, vagy sem... Tudati szinten fölérhet egy halállal is (méghozzá egy olyan halállal, amikor észre sem veszed és meghaltál). Persze nem tudhatjuk...

-Nekem kicsit olyan, mintha fognál egy papírlapot, azt bescannelnéd, utána elégetnéd a papírlapot, majd kinyomtatnád hihetetlen pontossággal. Az, hogy utána reprodukálva lett, méghozzá úgy, hogy a külső szemlélő semmi különbséget nem lát, az mit sem változtat azon a tényen, hogy fizikailag az első lapot megsemmisítetted. Ráadásul az első lap szempontjából tökéletesen mindegy, hogy lesz-e másolat, ugyanúgy meg lett semmisítve...

Ez sokkal borzasztóbban hangzik, ha emberéletről van szó, meg egy emberi tudatról.

Igazából ez egy eléggé mély kérdés, hogy egy ilyen egyik helyen "megsemmisít/lekódol" a gép, esemény az fölér-e konkréten az adott ember megölésével önmagában.

Erre objektív választ nem tudunk adni...

Az én szubjektív válaszom az, hogy igen, ebben az esetben megöltük az adott embert, az adott "tudatot", az ő életének ott vége, függetlenül attól, hogy sikerült-e "másolatot" készíteni.

A hátborzongató a dologban az, hogy tökéletes másolat esetén a külső szemlélő semmit sem vesz észre, sőt maga a "másolat" sem.

Mert?

Külső szemlélőnek, ha boncolod.

Én mit érzek?

Belépek a gépbe. Bescannel. Máshol kilépek a gépből. Én vagyok? Én vagyok. Megvan mindenem? Megvan minden emlékem. Változott bármi is rajtam? Nem, sőt, még az az utálatos szőrszál is megvan a hasam közepén. Semmilyen változás nem történt.

Ez a téma azért okoz sokaknak problémát, mert összekötik az életet valamiféle fantasztikus és magasabb rendű dologgal, lélek és miegymás. Én, a létezésem, a tudatom, az örömöm, a szomorúságom egy rakat kémiai vegyület. Ettől még számomra (és mások számára akár) ez még szép, szomorú, akármilyen dolog - de nem több, és nem kevesebb. Ha ezt a kémiai folyamatot átpakoljuk, ENGEM pakolunk át. Az az én szemszögemből irreleváns, hogy most előtte szétszedtek, és most más atomokból vagyok. Az én létezésem, és a tudatom most itt van, csak helyet módosított.

Az én létem nem valami megfoghatatlan valami, hanem ez a test, és ennek a biológiai funkciói.

Belépek a teleportba. Szerinted a test megszűnik létezni, tehát megölnek. Számomra képszakadás, majd minden megy tovább a normális kerékvágásban, csak éppen máshol vagyok. Szerinted megöltek, szerintem helyet változtattam csak. Az én szemszögemből semmi szörnyű nem történt. Akkor sem, ha kívülről megszűntem létezni. Igazából nem. Nem bomlok el a gépben, hanem kilépek a másik oldalon, a teljes személyiségemmel egyetemben.

Lehet misztifikálni, hogy csak a klón él tovább. De a klón - én vagyok. Nincs különbség.

Továbbra is tartom, hogy a kérdés messze-messze nem ilyen egyszerű...

Sokkal mélyebb dolog ez.

A Te véleményedet tisztelettel veszem, de ugyanúgy szubjektív véleménynek tartom, mint a saját véleményemet.

"Én mit érzek?

Belépek a gépbe. Bescannel. Máshol kilépek a gépből. Én vagyok? Én vagyok. Megvan mindenem? Megvan minden emlékem. Változott bármi is rajtam? Nem, sőt, még az az utálatos szőrszál is megvan a hasam közepén. Semmilyen változás nem történt. "

Azt, hogy aki a destruktív teleporton átmegy, mit érzett, azt valójában már senki sem mondja meg, sajnos ez az igazság.

Én azt tippelem, hogy ilyen esetben konkréten az illető szörnyethal, fájdalommentesen (jó esetben) és kész, vége az életének. Utána meg lesz egy másolat, aki váltig állítja, hogy semmi baj nem volt... :D