Ha az inerciarendszerek ekvivalensek egymással, akkor hogyan számol el az ember a mozgási energiával?

Tényleg elég buta kérdés.

Ugyanis a meglökött golyónak a TE inerciarendszeredben van valamennyi energiája.

Az ő inerciarendszerében pedig neked van ugyanennyi energiád (ha ugyanannyi a tömeged).

Sehol semmi rejtett energia nincs.

A különböző inerciarendszerekben a mozgási energiák különbözők. Ez nem okoz problémát, mert a valóságban a mozgási energiát nem tudjuk megmérni (semmiben nem változnának a kísérletek, ha mondjuk egy konstans tagot hozzáadnánk az mv^2/2-höz), csak annak változását.

Maradjunk a te példádnál. Szemléljük a kísérletedet az egyik, illetve másik golyó kezdeti sebességével mozgó vonatkoztatási rendszerből. Az egyszerűség kedvéért legyen az ütközés tökéletesen rugalmas.

Az egyik inerciarendszerben az 1-es golyó kezdetben v sebességgel mozog az álló 2-es golyó felé. Az 1-esnek a relativisztikus tömegnövekedés miatt nagyobb a tömege, mint a 2-esnek. Ütközés után csak úgy teljesülnek az energia- és impulzusmegmaradás egyenletei, ha az 1-es golyó megáll, és a 2-es megy tovább v sebességgel (megnövekedett tömeggel).

A másik inerciarendszerből ugyanezt látod, csak kezdetben a 2-es golyó halad -v sebességgel, az 1-es pedig áll.

"Akkor a tömeg is minden inerciarendszerből máshogy néz ki?"

Igen, pontosan.

"Ez elvileg ellenkezik más szabályokkal"

A klasszikus szabályokkal igen, de azok sajnos nem igazak, csak közelítések.

"lekezelő"

Nagyon zavaros, amit írtál. Nincsen abszolút idő, távolság, tömeg és energia. Mindig meg kell mondanod, hogy mihez képest.

A kérdés téves feltételezésen alapul.

Nem kell elszámolni a kinetikus energiával.

"Adjatok egy fix pontot, és kimozdítom a világot a helyéből" - már a régi görögök is tudták, hogy minden viszonylagos, mert nincs "abszolút" semmi által nem befolyásolt pont.

A te problémád feltehetően az, hogy ezt a viszonylagosságot miképpen számoljuk, hogyan kezeljük. Az inerciarendszerek ekvivalenciája éppen e kezelési mód egy bizonyos területen (a makrofolyamatokban). Azt mondja ki, hogy az ilyen rendszerekben mindegy, hol számoljuk ki a tömegek adatait (pl. mozgási energiáját). És az annyi, amit kiszámoltunk, mértünk, stb., nincs rejtett energia, legfeljebb fel nem ismert energia.

Más a helyzet a mikrovilágban, ott viszont nincs inerciarendszer, ott az einsteini és Bolyai-féle szabályok érvényesek.

Mivel a mozgás relatív, a mozgási energia is az. Már a newtoni mechanikában is, nemcsak a relativitáselméletben.

Az inerciarendszerek ekvivalenciája egy ennél magasabb rendű egyenértékűséget jelent: a természet leírásának szempontjából való egyenértékűséget. Vagyis csak azért, mert az egyik inerciarendszerből átülünk egy másikba, nem kell újraírni a fizikatankönyveket, mert ebben a másikban is ugyanazok a törvények ugyanabban a formában érvényesek. De természetesen az áttérés bizonyos fizikai mennyiségek transzformációját jelenti, vagyis ezek értéke nyilván nem marad meg. Ilyenek pl. az energia és impulzus, az impulzusmomentum vagy az elektromágneses tér komponensei. Ezek mind változhatnak, de csak bizonyos forma szerint. Mégpedig úgy, hogy a közöttük érvényes összefüggések az áttérés utáni új rendszerben is érvényesek maradjanak. Ezt hívja a relativitáselmélet kovarianciának (illetve bizonyos változatlan mennyiségek esetén invarianciának).