Ha elérünk az univerzum végére mi lehet ott?

Az, hogy a világegyetem tágul, azt Edwin Hubble konkrét megfigyelésekből levonható következtetés. Azóta újabb méréseket is végeztek, ami alátámasztotta az ő megfigyeléseit. Sőt felmerült kérdésként, hogy a tágulás milyen mértékben lassul, és az a meglepő mérési eredmény született, hogy a tágulás nem lassul, hanem gyorsul. A gyorsuláshoz erő kell, munkavégzés történik, ennek a megfogalmazása az a bizonyos sötét energia.

Giordano Bruno nevéhez kötődik az az un. demokratikus világkép, amelyben a világegyetem végtelen mind térben, mind időben. Ez viszont egy paradoxonhoz vezet. Lásd: [link]

A világegyetem tehát nem lehet térben is, időben is végtelen.

Az időben, a múltban vett végességére – azaz, hogy a világegyetem nem öröktől fogva létezik, hanem az időnek van kezdete – volt egy elméleti megoldás a Nagy Bumm elmélete. Ezt a tudomány nehezen fogadta el, mert némileg a teremtés visszacsempészését jelentette a világképünkbe. De pont Edwin Hubble mérései miatt lett tarthatatlan az, hogy a világegyetem örök idők óta létezik. Hubble és mások méréseiből az derül ki, hogy a világegyetem olyan módon tágul, hogy ez a tágulás minden pontról nézve ugyanúgy látszik. Ha az anyag mozgását időben visszafele extrapolálod, akkor az jön ki, hogy az általunk látott összes anyag – összes galaxis – 13,8 millárd éve egy pontban helyezkedett el.

Más mérésekből a világban található anyag mennyisége is megbecsülhető, és véges anyagmennyiséget ad. Tehát a világ nem végtelen számú csillagot, galaxist, atomot tartalmaz, hanem véges mennyiségű anyagot.

Einstein elméleteiből az is kiderül, hogy a világ nem euklideszi geometriájú, hanem görbült.

Mindenesetre a ma elfogadott világkép alapján a világ olyan értelemben végtelen, hogy nincs külső része, nincs közepe, de ez egy véges anyagmennyiséget jelent. Erre hoztam szemléletes példaként a gömbfelszínt. Ha a világot két dimenziósnak képzeled el, az sok tekintetben hasonló a gömbfelszínhez. Végtelen olyan szempontból, hogy nincs térbeli kezdete és vége ennek a gömbnek. Bárhol állsz, ugyanazt látod, ezen felszínen nincs kitüntetett pont. Viszont a felszín maga véges, és képes tágulni, mintha felfújnád azt a gömböt.

Mi van a gömbfelszínen kívül? Figyelem! 2 dimenziós világról van szó! A kérdés ilyen formában értelmetlen. Amit innen a 3D világunkból a gömbvilágon kívül látunk, az nem a gömb dimenziója. A 2D gömbvilágunkon értelmetlen az a fogalom, hogy „a gömb felszínén kívül”. Mibe tágul bele a gömb? Szintén 2D oldalról nézve ez is értelmetlen kérdés. Így a 3D világból nézve természetesen lehet azt mondani, hogy egy harmadik dimenzióba tágul bele. A téridő négy dimenziós világában viszont nincs ilyen ötödik dimenzió, amibe a világegyetem beletágulna.

Persze a világegyetem nem gömb és nem két dimenziós, sőt a relativitáselmélet a világegyetem topológiájáról nem mond semmit, de a mai álláspont az, hogy a világegyetem végtelen olyan szempontból, hogy nincs vége, nincs közepe, de a világegyetem úgymond térfogata mégis véges.

Igen, ezt nem lehet elképzelni, max. leírni a matematikáját, és idővel megszokni.