A kvantumöszefonódás hogyan jön létre mi az oka?

Figyi. Ahelyett, hogy percenként feltennél egy-egy kérdést, előbb olvasgass. Pl. elsőként tanulj meg helyesen írni, majd tanuld meg a fizika alapjait, aztán ha van egy olyan kérdésed, ami valóban kérdés, akkor segítünk.

Nem tudjuk mi a kvantum-összefonódás pontos működése. De ezt te is tudod, hiszen rákérdeztél, hogy miért nem tudnak választ adni rá a tudósok. Hogy miért nem? Mert még nem áll rendelkezésre elegendő információ a jelenség működéséről ahhoz, hogy modellezni tudjuk. De ez megint csak magától érthetődő számodra is.

Mit szeretnél tulajdonképpen? Választ egy olyan kérdésre, amiről tudod, hogy a leghozzáértőbbek sem tudnak választ adni? Vagy mit szeretnél? Demonstrálni azt, hogy a tudományban vannak még nyitott kérdések? Egyrészt kinek akarod demonstrálni? Másrészt meg ez is magától érthetődő annak, aki kicsit is járatos a tudomány működésében. Ha mindenre kérdésre ismert lenne a válasz, nem lenne szükség tudósokra, kutatásokra.

Vagy azt szeretnéd, hogy tényleg adjunk valami választ, akkor is, ha nem tudjuk a tényleges választ? Akkor fáradj át az ezoterika témakörbe. Ott bármilyen kérdésre adnak két tucat választ.

Talán furcsa lesz a válaszom, de szerintem rossz a kérdés. Az előző válaszadónak igaza van abban, hogy az igazi probléma az összefonódás megszűnése, azaz a dekoherencia. Vagyis annak megértése, hogy ez miként történik. Az összefonódás a kvantummechanika egyik alapjelensége, sok nagy kvantumfizikus szerint a kvantummechanika veleje. Ez okoz minden furcsaságot, amely alapvetően eltér a klasszikus fizikai jelenségekhez szokott szemléletünkkel elfogadhatótól.

Azt is tudjuk, hogy a kvantummechanika alapvetőbb, mint a klasszikus. Vagyis a világunk lényegében kvantumos, és a nagy kérdés az, hogy ebből a kvantumosságból hogyan lesz mégis az a klasszikus hétköznapi valóság az igen-nem alapon egyértelműen eldönthető kérdéseivel, amit ismerünk.

Tehát valójában az összefonódás alapvető dolog. Ha két korábban független rendszer kölcsönhat, akkor evidens, hogy magukon viselik ennek a kölcsönhatásnak a nyomait. És amíg ez a kölcsönhatás nem terjed ki villámgyosan a teljes környezetre is, addig a kvantumosság (vagyis a koherens szuperpozícióra való képeség) megmarad - de már eggyel magasabb szinten, amely most már mindkét rendszert magában foglalja. A két rendszer, még ha térben szét is választható egymástól, továbbra is egy marad, ezért bármely kölcsönhatás vele mindkét alrendszert érinti, és ez az amit te összefonódásként érzékelsz.

Az, hogy ennek még alapvetőbb dinamikáját fel fogjuk-e tudni valaha tárni (ha egyáltalán van persze), az a jövő zenéje. Ehhez könnyen lehet, hogy egy még átfogóbb elméletre lesz szükség, amely túllép a kvantumelmélet keretein.