Hány százalékos hibahatáron belül kell megmérni valamit, hogy fizikailag bizonyítottnak nyilvánítsanak egy elméletet?

Hát, ez nem ilyen egyszerű mert az sok mindentől függ.

De ha rövid választ vársz akkor szerintem olyan 2% körül.

Ez nem így működik. Nincs sehol egy nagyon okos bizottság, akik eldöntik, hogy ez most bizonyított vagy nem bizonyított. A bizonyítás a matematika dolga, a természettudományokban (pl. fizika) soha semmi nem bizonyított.

Elméletek vannak, és problémák. Ha kapsz egy problémát, megpróbálod megoldani egy olyan elmélet alapján, ami a HASONLÓ problémákra jó megoldást adott. Ahhoz, hogy ezt meg tudd csinálni 1) jól kell ismerned az elméletet, tehát sokat kell előtte tanulni 2) jól kell ismerned az adott problémát, azaz méréseket, elemzéseket kell végezni 3) találkoznod kellett már hasonló problémákkal, tehát tapasztalatot kell szerezni.

Ha jól sikerült a választás, akkor az adott elmélet az adott problémára jól működik. Ez nem jelenti azt, hogy az elméletnek egyébként nincsenek hibái, vagy hogy a következő problémádnál is jól fog működni. A fizikában, természettudományokban senki nem kérdezi, hogy "ez vagy az be van-e bizonyítva", hanem hogy "ez a módszer használható-e ebben az esetben elfogadható pontossággal."

A legnagyobb tudományos bakik pontosan abból születnek, hogy valaki egyféle tudományos módszert elsajátít, és onnantól kezdve mindenre alkalmazza ész nélkül, függetlenül attól, hogy az adott esetben használható-e. Meglepődnél, hogy még komoly tudományos körökben is mennyire gyakoriak az ilyen hibák.

Továbbra is állítom: nincsenek "hivatalos szabályok". Ha ilyet olvastál, akkor vagy az újságíró értett félre valamit, vagy az adott kutatócsoport hozott magának saját szabályokat.

A kísérletek végzésének az a rendje az iskolai labortól a CERN-ig, hogy

1. felteszek egy állítást, amit meg akarok vizsgálni ("létezik a Higgs-bozon")

2. elvégzem a kísérletet

3. megállapítom, hogy a kísérlet alapján hány százalék a valószínűsége annak, hogy az állításom igaz.

Erre van egy széleskörűen bevett szokás, hogy 95%-os szintet meghaladó bizonyosság esetén állíthatom azt, hogy "a kísérlet igazolta az állítást". De igényesebb publikációkban illik hozzátenni a százalékot ("szignifikanciát") is. Van, aki csak 99%-tól fogadja el az eredményeit, mások már 90%-nak is örülnek.

Ez NEM A MÉRÉSI HIBA, hanem annak a kísérlet alapján kiszámított valószínűsége, hogy a feltett állításom igaz. Ennek kiszámításához rengeteg mindent felhasználnak (a mérési hibát is, de pl. a kísérletek számát, azt, hogy mennyire reprezentálja jól az adott jelenséget a kísérlet, stb.).

Az általad olvasott írás alighanem erre vontakozhatott. Valószínű, hogy néhány elvégzett kísérlet után még a véletlen művének is tekinthették az eredményeket, de kellően sok egybehangzó eredmény már jobban igazolja az állítást. Tehát egyáltalán nem biztos, hogy a mérési hibát sikerült egyáltalán csökkenteni, lehet, hogy csak kellően sokszor megismételték a mérést.