Mi az az idő? Mik ezek a fizikai szabályok? Gondolkodom hogy mi lehet a világunk maga. Hogyan lehet minden ennyire tökéletes? Hogyan keletkeztek ezek?

"Az a tény, hogy jól megvagyunk egy erős gravitáció legalján, egy gázzal borított szikla felszínén, ami egy 90 milló mérföldre lévő bazi nagy nukleáris tűzgolyó körül kering, és hogy mindezt normálisnak gondoljuk, elég nyilvánvalóan jelzi, hogy mennyire eltorzult a nézőpontunk." - Douglas Adams

Szerintem az, hogy áradozol róla, hogy minden milyen "tökéletes", ugyanilyen vicces. :D

Voltak korok, amik azt gondolták, hogy igen, a világ isteni és hibátlan és tökéletes, de ma már illene tudni, hogy ez nem így van. :D Amit a világról tudunk, az sokkal inkább azt sugallja, hogy kaotikus, értelmetlen, és ami a legzavaróbb: felfoghatatlan.

Amiket említesz pl:

- fotonok: még azt se tudjuk, hogy ez hullám vagy részecske, vagy hogy miért úgy viselkedik, ahogy. Az se biztos, hogy létezik valamilyen végső szabályrendszer, amivel valaha is le tudjuk majd írni.

Idő: hát erről meg pláne még annyit se tudunk, honnan veszed hogy hibátlan eleve? észrevennéd ha 'röcögne' az idő egyáltalán? (mivel te is benne vagy, sztem nem.) Amúgy az időről is annyit tudhatunk, hogy a magasabb entrópia felé húz minket, azaz olyan kiegyenlített állapot felé. ahol minden dolog szétesik egyszerűbb dolgokra. Nem tom hogy ennek örüljek-e.

Einstein frappánsabb volt, ő azt mondta hogy: "Az hogy az univerzum megismerhető, maga a csoda."

ie. nem az a csoda, hogy a világnak valamilyen rendje van, hanem hogy bármilyen fizikai törvén egyáltalán felállítható, hogy ebben az alapvetően zavaros világegyetemben egyáltalán bármilyen ismételhető, egyszerű szabályt hozni lehet.

Amit mondjuk a kvantummechanikából látunk, az arra utalhat, hogy ez a bldog állapot is lehet hogy véges. Lehet, hogy eljutunk lassan oda, ahol már nem tudunk megint újabb szabályokat felállítani, ahol az univerzum nem megismerhető.

Vagy ajánlom:

[link]

A 20. században volt egyfajta matematikai-filozófiai válság (nemtom felidézni az egész sztorit most, de utána lehet olvasni), amit egy sor olyan felfedezés váltott ki, ami nem csak azt mutatta ki, hogy bizonyos dolgokra nincs válasz; hanem hogy logikailag LEHETETLEN bizonyos dolgokra választ találni vagy valamit biztosan tudni. Ami eléggé megcáfolta azt a vágyálmot, hogy a világ rendezett és egyszerű és végül választ találunk majd minden kérdésére.

"Ennyi idő nem elég alkalmazkodni egymáshoz semminek."

" semmi nem akad össze semmivel és minden passzol mindennel."

Egyszerűen nem értelek. :D Honnan veszed, hogy nem? Milyen az, amikor valami valamivel "passzol"? Azt, hogy nincs rá hatással, vagy úgy van rá hatással, ahogy nekem tetszik?

Az, hogy mondjuk a fizikakönyvedben le van írva pár egyszerű törvény, nehogy már összekeverd azzal, hogy a világ egyszerű. Az EMBEREK szeretik a maguk számára leegyszerűsíteni a dolgokat, mert akkor kapnak olyan modellt, amivel előre tudnak tervezni. De ezek a modellek messze nem tökéletesek! Csak alkalmasak rá, hogy aránylag alacsony hibaszázalékkal elérjünk valamit.

Az, ami itt volt a világban, amikor megszülettél, dettó ugyanaz. Az emberi kultúra azért "tökéletes", mert az őseid olyanra építették. Az agyad és tested is azért "tökéletesen" alkalmazkodott, mert ez a világ hozta létre hosszú alkalmazkodás során. Ha más lenne a világ, akkor másmilyen lenne. Ha olyan világ lenne, ahol meg nem lehet hasonló sem, akkor nem lenne ott senki, hogy emiatt panaszt emeljen.

Eszembe jutott egy hasonlat, hátha segít. Képzelj el valakit, aki sétál az utcán, amikor fél méterre tőle egy hatalmas kő zuhan le, ami agyonnyomta volna. Természetesen azt gondolja, hogy micsoda szerencséje van.

És képzelj el egy süket és vak embert, ahogy ugyanez megtörténik vele. Semmit nem vesz észre az egészből, és csak sétál tovább. És ha valamikor belegondol, hogy milyen furcsa, hogy még sosem nyomta agyon egy szikla, akkor „tökéletességet” láthat benne.

Kicsit ezt érzem itt is. Ha a szabályok „nem passzolnának” egymáshoz, te sem léteznél, hogy megkérdezhesd, miért passzolnak egymáshoz. Ha a tökéletesen a működőképest érted, akkor azért működőképes, mert különben nem léteznél. És az „egy tizedmásodperc alatt létrejött minden, szabályokkal mindenekkel” ott (is) hibádzik, hogy azt a „tizedmásodpercet” valójában persze sokkal kevesebb le sem lehet írni a mai fizikai törvényekkel. Hoppá! Megdőlt a tökéletesség? Nem. Ha nem így történt volna, akkor teljesen máshogy nézne ki az egész. Ennél pontosabb választ nem hiszem, hogy tudnék adni.

"Valami tökéletes fizikai háló jött létre egyetlen tizedmásodperc alatt, egymáshoz tökéletesen idomuló, egymással kompaktibilis szabályokkal."

Ez így van. De lehet, hogy azért, mert az ősrobbanás pillanata után a többi sokezer variáció éppen a működésképtelensége miatt megsemmisült és csak a "koherens" valóságrész maradt meg.

"Minden válasz mellett egy újabb kérdés van. Áááh >_<"

A tudomány már csak ilyen. Minden válasz után akad a tarsolyában egy "Miért?" és egy "Hogyan?" kérdés :)

Csak az előző ponthoz: jelen tudásunkkal az ősrobbanás "előtt" nem volt MIKOR és HOL.

Ez nehezebben felfogható, mint a végtelen fogalma, de úgy néz ki, így van.

Hacsak nincs több tér- és több idődimenzió, amelyek függetlenül léteztek, léteznek. Na ez meg aztán végképp borítja a hétköznapi gondolkodást.

A 19-ben leírtaid a jelen tudásunk szerint pontosan így vannak. :D

Hétköznapi embernek ez kívül van a bedilizés nélkül felfogható dolgok körén.

Egy kvantumfizikus meg azt mondja: igen, így van. És?

:D