Mi a dipólusmolekula létrejöttének feltételei?

Az atomoknak van ún. elektronegativitásuk. Megmutatja, mennyire szeretik magukhoz vonzani az elektronokat. Minél nagyobb, annál jobban.

Elemmolekulák (H2, N2, O2, F2, Cl2, Br2, I2) esetén mindkét atomé értelemszerűen azonos, egyik sem vonzza jobban az elektronokat, így homogén lesz az elektroneloszlás (egyenlő súly a súlyzó mindkét végén).

Ha az egyiké nagyobb (HCl), akkor az elektronegativitás-beli különbségek hatására az egyik nagyobb vonzást fejt ki az elektronokra, mint a másik (a súlyzó egyik végén több a súly, mint a másikon). Ekkor a kötés polarizált lesz, lesz egy ún. "parciális negatív" (ahol sok az elektron), és egy "parciális pozitív" (ahol kevés az elektron) vége. Ekkor beszélhetünk poláris kötésről.

A poláris kötés a legtöbbször magával vonja azt, hogy maga a molekula is poláris lesz (H2O, HCl, H2S, SO2). Azonban ebbe még egy dolog bekavar, a molekula szimmetriája.

Ha a molekula aszimmetrikus, poláris lesz.

Ha szimmetrikus a töltéshordozók eloszlására, akkor viszont apoláris lesz. Példák:

HI molekula. Felrajzolva H-I. A jód elektronegativitása jóval nagyobb a hidrogénénél, így a kötés poláris lesz. A "súlyzó egyik vége nehezebb", nem szimmetrikus a molekula alakja, így a molekula poláris lesz.

CO2 molekula: Felrajzolva O=C=O. A C=O kötés poláris, hiszen az elektronegativítások eltérnek. Azonban "a nehéz oxigén" végnek ellent tart a "másik nehéz oxigén" vég, így kiegyensúlyozza a molekulát. Így bár a kötések polárisak, a molekula apoláris lesz.

CH4 molekula: A központi C-atom parciális negatív töltése köré gyűlnek a hidrogének, melyek parciális pozitív töltéssel rendelkeznek. Azonban egyik irányba sem tud elbillenni a töltéseloszlás a hidrogének szimmetrikus elhelyezkedése miatt, ezért apoláris lesz.

Sokszor hozzák még fel példának a CCl4-et is, analóg a metánnal (csak itt a klór a negatív, és a szén a pozitív).