Mi a különbség az adrenalin és a noradrenalin között?

Egy metil csoport.

Ezen kívül az adrenalin a mellékvesében termelődik, a noradrenalin pedig egy neurotranszmitter.

A mellékvesevelő úgynevezett kromaffin sejtjei termelnek adrenalint is (kb. 85%-ban) és noradrenalint is (kb. 15%-ban). Innen mindkét anyag a vérbe kerül, és hormonként hat. A noradrenalin emellett gyakori neurotranszmitter (pl. a szimpatikus vegetatív beidegzésben).

Mivel a két vegyület nagyon hasonló szerkezetű, ezért receptoraik közösek, ezeket adrenerg receptoroknak hívjuk. Az adrenerg receptoroknak sok fajtája van, az alfa receptorok inkább a noradrenalinra érzékenyek, míg a béták inkább az adrenalinra. (Ez azt jelenti, ha mind a két vegyület jelen van, akkor jóval többet kötnek meg az egyikből, mint a másikból).

Persze az alfa és a béta receptoroknak is több fajtája van, épp ezért az adrenalin (és a NA) hatása azon fog múlni, hogy a célsejt a membránjában milyen típusú receptorok vannak jelen. Például ha alfa-1 receptor van (hosszú jelátviteli úton keresztül) meg fog nőni a sejten belüli Ca++ koncentráció. Az alfa-2 receptor a cAMP szintet fogja csökkenteni, míg a béta receptorok a cAMP szintet növelik.

A cAMP koncentrációja pedig sok mindent befolyásol a sejtben, az egyik legfontosabb például egy enzimnek (PKA-nak hívják) az aktivitása, ami ezer meg ezer másik enzimet aktivál, illetve deaktivál.

Szóval a lényeg, hogy a különböző sejtekre másként hat ez a két anyag. Így képesek kiváltani (többek között) simaizom összehúzódást is, és dilatációt (ernyedést) is. A legtöbb ér simaizmában például összehúzódást vált ki, így a vérnyomást növeli (kivétel mindig van, pl. a szívizom saját ereiben, a vázizom és a máj ereiben dilatációt vált ki), de a gyomor-bélrendszer falában csökkenteni fogja a simaizom aktivitását (és akkor lehetne sorolni, hogy a különböző szervekre hogyan hat). Ez az alapja a szimpatikus idegrendszeri hatásnak. A szimpatikusan beidegző idegekből NA szabadul fel, így létrejön a Cannon-féle vészreakció: pulzus, vérnyomás emelkedik, légzésszám nő, pupilla tágul, izmok vérellátása nő, belek vérellátása csökken (agy vérellátása lényegében nem változhat meg, mert arra ugyebár mindig szükség van). Ezért mondják az adrenalinra, hogy stresszhormon, mert ha felszabadul a keringésbe, hasonló dolgok történnek.

A szervezet célja, ha veszélyt észlel az előbb felsorolt funkciók erősödjenek fel, és menekülni tudjon vagy felvegye a harcot. Ez a sokáig tartó stressz egyik káros hatásának is az alapja, hogy a belek vérellátása rossz, így könnyebben kialakul például gyomorfekély. A paraszimpatikus hatás ennek szöges ellentéte: egy jó ebéd után ledőlünk, lecsökken a pulzus, légzésünk nyugodt lesz, vázizmok vérellátása csökken, és működik ezerrel az emésztés, a kiválasztás, meg az immunrendszer (ennek ugye nem a noradrenalinhoz van köze).

Igazából nagyon bonyolult folyamatokról van szó, de remélem a lényeget sikerült összefoglalnom :)