Hogyan magyaráznátok el egyszerűen az alábbi fogalmakat? (kémia, biokémia)

Riboszóma:

Kezdjük az elején a mesét. A genetikai információ ugye a DNS-en van kódolva, gének formájában. Magukat a funkciókat azonban fehérjék végzik. A DNS olyan, mint a tervrajz, amiről mondjuk elkészül az autó, a fehérje pedig maga az autó. Csakhogy kell egy gyár, ami összerakja az egészet. Ez a riboszóma.

Első lépésben a tervrazjról, azaz a DNS-ről készül egy "fénymásolat", ezt hívják messenger RNS-nek, azaz mRNS-nek. Ez a fénymásolat jut el a gyárhoz, azaz a riboszómához. A riboszómának két alegysége van, egy kicsi és egy nagy, amelyek számos komponensből állnak össze, és összességében olyan nagy az egész, hogy mikroszkóppal kivehető.

A két alegység együttesen befogadja az mRNS-t, és lépésről-lépésre elkészíti a fehérjét, ami a egy kicsi lyukon bújik ki a riboszóma tetején.

Ha valami pontosabban kell, akkor írj.

Ketontest:

A ketonok egy összefoglaló kémiai név olyan vegyületkre, amik molekulaközi szén-oxigén kettőskötést tartalmaznak, azaz ketocsoportot: C=O. Ezek a normál anyagcsere során nem keletkeznek (illetve csak átmenetileg, azaz nagyon hamar elbomlanak), csak valami komoly tápanyaghiány esetén, amikor a sejtek energiaellátása, azaz megfelelő vércukorszint vagy cukorbetegségben az inzulin nincs biztosítva. A sejtek ilyenkor másodlagos energiaforrás után néznek a cukor helyett, és hajlandóak például ketonokat felhasználni. A máj ezért zsírbontással ketontokat bocsát a vérbe, hogy a többi sejtnek legyen mit ennie. Sajnos nem minden sejt képes használni ezeket cukor helyett, így például az agysejtek sem.

Keletkezhet ketontest, amikor a sejtek olyan tápanyagot kapnak, amiből nem tudnak másfajta mellékterméket képezni (fenilketonuria esetén).

Ilyenkor a probléma kettős: egyrészről az az ok, ami miatt ezek keletkeznek (az alacsony vércukorszint), másrészről maguk a ketonok is mérgezőek nagy koncentrációban.

Lényegében a keton molekulákat nevezik ketontestnek. Szaguk jellegzetes, acetonos, mint a körömlakk lemosó, és ha túl sok van a vérben, akkor megérződik a lehelletben is. A ketontestek közé, azaz a vérben előfoduló ketonok közé három vegyület tartozik: aceton, acetecetsav és béta hidroxi butánsav.

Szteránváz, szteroid.

A szteránváz egy kémiai név megintcsak. A kémiában egyes vegyület csoportokat elneveznek, azt nyilván már tudod. Például a szénhidrátok, vagy az aminosavak olyan molekulák, amik bizonyos szempontból nagyon hasonlítanak egymásra. Mondjuk az aminosavak esetén az a hasonlóság, hogy mindegyik tartalmaz egy karboxil meg egy amin csoportot. Az aminosavak egymástól az összes többi tulajdnonságukban (pl vízoldékonyság) nagyon eltérhetnek.

A szteránváz egy ilyen összefoglaló kémiai név, és azt a struktúrát jelöli, mikor szénatomok ilyen gyűrűs szerkezetté állnak össze:

[link]

Ha megvan a három darab hattagú és egy darab öttagú gyűrű ebben a felállásban, akkor ez egy szterán váz.

A szteroidok olyan hormonok, amikben van egy ilyen szterán váz, de ezen kívül a hormonok egymástól eltérnek, különbözőek. Itt van például egy ilyen hormon (ösztradiol):

[link]

A szteroidok, azon kívül hogy kémialag hasonlóak, számos kükönböző hatást okoznak a szervezetben.

Et mindet egyedül írom, csak részenként, hogy ne legyen akkora. Egyébként tanítok, de egyetemen. :)

Telítetlen zsírsav.

Ez kémiailag nagyon egyszerű, olyan zsírsav, ami tartalmaz telítetlen szén-szén kötést, azaz ahol bármelyik két szén között kettős kötés van. Azt ugye tanultad, hogy szenek közt lehet egyes kötés azaz:

C-C,

Kettős kötés, azaz

C=C

És lehet hármas is, de az olyan instabil, hog a biológiában nem fontos.

Zsírsav azért lesz valami, mert van egy karboxil csoportja, azaz COOH csoportja, a többi része pedig egy szénhidrogén.

Például ez egy zsírsav, a C-hez képzeld oda a hidrogéneket is, amik jobbra-balra lelógnak:

C-C-C-C-C-C-C-C-C-C-C-C-C-C-C-C-C-C-C-COOH

Telítetlen akkor lesz, ha legalább az egyik kötést kicserélem kettősre:

C-C-C-C-C-C-C=C-C-C-C-C-C-C-C-C-C-C-C-COOH

A biológában a telítetlen zsírsavak legfőbb jellegzetessége, hogy ezek nem egyenesek, hanem görbék. Ahol a szén sima egyses kötésben van, ott a lánc egyenes, mint mondjuk egy egyenes szívószál. Ahol kettős (azaz telítetlen) kötés van, ott azonban ez az egyenesség megtörik, mint egy meghajlított szívószál. Az előtte és az utána levő rész azonban ugyanúgy egyenes.

Ez a "megtörés" a sejthártya felépítésében nagyon fontos, fellazítja a többi zsírt, ezért megfelelő aránya nagyon fontos a megfelelő hártyaszerkezet kialakulásáho. Ugye mivel a hártyának nem szabad kőkeménynek lennie, hiszen egy csomó funkcióhoz rugalmasság kell, ezért van szükség arra, hogy mindig megfelelő mennyiségű ilyen zsírsav legyen benne. (Képzeld el, mit érnél egy vízággyal, ha deszkát raknál a tetejére...)

Hidegben a sejthártya merevebbé válik, ezért fagyos helyeken élő állatoknak több telítetlen zsírsav van a sejthártyában.

A kemiozmózis egyszerű, előre veszem, a többit majd este.

A természetben gyakran látjuk, hogy a különbségek szeretnek egyenlővé válni. Például ha két szobában eltérő a hőmérséklet, akkor az egyikből a meleg átmegy a másikba, azaz az egyikben melegebb lesz mint volt, a másikban hidegebb, addig amíg mindkét szoba hőmérséklete meg nem egyezik. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, kell valami kapcsolat a két szoba közt.

A kémiában a koncentráció ugyanilyen, szeret kiegyenlítődni. Ha például egy tömör cukorrétegre vízet rétegzel (ezt egy ügyes koktélkészítő meg tudja csinálni, így készülnek a színes réteges koktélok: [link] ), akkor a cukor szép lassan egyenlően fog megoszlani mindenütt. FIGYELEM: nem azért, mert felkevered. Az a szép koktél is előbb-utóbb keverés és lökdösés nélkül is egységes narancssárga lesz.

Ugye ahhoz, hogy ez a keveredés megtörténjen, egyértelműen kapcsolat kell a kétoldat között, például egymás tetejére kell őket önteni.

Azonban előfordulhat, hogy a két oldat közt valamilyen fal van, ekkor a molekulák nem tudnak keveredni.

Létezik egy olyan fal, amit féligáteresztő (szemipermeábilis) hártyának nevezünk. Ez azért féligáteresztő, mert nem enged át minden molekulát, csak amik kisebbek egy adott méretnél (ez a méret hártyánként más és más lehet), meg olykor kémiailag is válogatnak, azaz pl nem engednek át cukrokat.

Ilyenkor ha létrehozunk egy olyan koktélt, amiben a két réteget ilyen hártyával választjuk el, akkor a kicsi molekulák ki tudnak egyenlítődni, a nagyok viszont nem.

Vagyis a féligátersztő hártya két oldalán levő koncentrációkülönbség esetén, ha valami át tud lépni ezen a membránon, akkor koncentráció kigyenlítődés irányába fog zajlani a folyamat. Ez kétféle képpen történhet: vagy oldószer megy a sűrűbb rész felé, (azaz víz megy oda, ahol töményebb az oldat), vagy az oldott anyag megy a hígabb rész felé. Ismert kísérlet, mikor a tojás héját ecettel lemarják, és az így előkerült hártyát vízbe rakják. A tojáson belül a koncentráció fehérjére nézve igen nagy, de az nem tud kijönni, ezért a víz megy be, felfújva a hártyát.

Az ilyen hártya két oldalán levő eltérő koncentrációt ozmotikus nyomásnak nevezzük.

A biológában az ozmózis jelentősége a sejtek tápanyag felvételében és leadásában van, egy csomó mindent így adnak-vesznek. Ha a sejt belsejében van valamiből kevesebb, mint a vérben, akkor a sejt ozmózissal fel tudja venni és kész. Persze az ozmózis rosszul jön akkor, amikor mondjuk valami mérget eszünk, mert a sejt nem tud semmit tenni az ellen, hogy pl a cián belekerüljön: a vérben sok van, a sejtben semmi, a cián tehát ozmózissal bejut és megöli a sejtet.

A hártyán át ozmózissal zajló transzportot (adásvételt) passzív transzportnak nevezik, ellentéte az akítv transzport, mikor valahogy olyan anyagot kell átjuttatni, ami magától nem menne át.