Az űrkutatás során bukkanhatunk még új, eddig még nem ismert kémiai alapanyagra?

A különböző elemeket úgy különböztetjük meg, hogy mennyi proton van bennük. 1-118-ig mindet előállítottuk. A 118. felezési ideje pl 0,9 miliszekundum. Szóval már ezek is nagyon-nagyon-nagyon-nagyon instabil anyagok, gyakorlatilag megerőszakoljuk a természetet azzal, hogy ilyenek létrejöttét erőltetjük rá. És a 118-ig bezáródó rész nagyságrendekkel stabilabb, mint a 119., 120., stb. elemek. Szóval ezeket lehet, hogy egy részecskegyorsítóban 0,000001 miliszekundumra előállítja valaki, de hogy a természetben nem fordulnak elő, az egészen tuti.

Van egy olyan elmélet, hogy bizonyos méret után az elemek újra stabilizálódnak, és mondjuk az 1000. elem már újra stabil, erre azonban semmiféle bizonyítékot nem találtunk. Nem tudom, hogy az elméleti háttér mennyire stabil, gondolom nem nagyon, különben gőzerővel dolgoznának rajta.

A másik dolog meg a neutroncsillagok. Köztudomású, hogy ezeket lényegében egyetlen atommagnak lehet tekinteni, ami szinte kizárólag neutronokból áll. Szóval mondjuk egy csillagot, amiben 10^50 neutron és 64567 proton van, azt tekinthetjük a 64567. elem egy izotópjának is elméletben, tulajdonságai azonban nagyon-nagyon különböznek egy hipotetikus 64567. elemtől, nem is szokás annak tekinteni. Meg nem is tudjuk róluk meghatározni, hogy pontosan hány proton van bennük. Lehet az is, hogy nulla, és akkor az egész értelmetlen. De egyébként is értelmetlen. Egy neutroncsillagot senki nem tekint atommagnak, csak a szemléletesség kedvéért mondunk ilyeneket.

Amiben még rengeteg újdonság rejlik, az az ismert elemek még eddig ismeretlen kombinácója, vagy eltérő molekula- és kristályosodási forma lehet érdekes.

Mindenesetre az ilyesmi természetes eredetben ritka, inkább a technika terén várhatóak ilyenek, lásd példaként a szén nanocsöveket, a mesterséges pókfonállal kapcsolatos kísérleteket és hasonlókat.