Mi az eddigi ismert legeslegédesebb anyag, amit laboratóriumban elő tudtak állítani?

"Thaumatin is an intensely sweet-tasting protein (on a molar basis about 100,000 times as sweet as sucrose)[...]"

[link]

"vajon meddig tudnak/tudtak elmenni koncentráltság terén gyártásban/előállításban"

Itt nem a koncentráltság a lényeg. A cukor például 100%-ban koncentrált, mégsem édesebb, mint a cukor, azaz önmaga.

Itt az a lényeg, hogy hány molekulára van szükség ahhoz, hogy az édességet érző receptorokból kiváltson egy adott választ. Az édesség érző receptorok úgy vannak "beállítva", hogy csak akkor érezzünk valamit édesnek, ha abban van elég cukor, aminek az az értelme, hogy a természetben az édesebb étel energiadúsabb, azaz jobb, jobban segíti a túlélést. (Ne feledjük, hogy az állatvilágban, ahonnan jövünk, nincsenek telerakva a supermarketek csokival.) Annak nem sok értelme lenne tehát, hogy egyetlen cukormolekulát édesnek érezzünk, mert akkor napokig nyalogathatnánk a fakérget, végül éhen halnánk. Tehát nagyon is sok cukormolekula kell ahhoz, hogy édesnek érezzünk valamit, emiatt aztán nem is olyan bonyolult a cukornál édesebb dolgot találni.

Éppen ezért az édesség mértékét érdemes úgy megadni, hogy mennyivel kevesebb molekula kell egy adott anyagból ahhoz, hogy ugyanolyan édesnek érezzük, mint egy adott cukoroldatot (ahogy a fenti válaszoló is így adta meg). Ha tizedannyi, akkor az adott molekulára azt mondjuk, hogy tízszer erősebb édesítőszer, mint a cukor (molárisan nézve). Lehet, hogy tömegre nézve például nem az.

Ennek egyébként meg lehet határozni a határértékét, még ha a konkrét adatokat nem is tudjuk. A cukornak a receptorához való affinitását kéne ismerni, ami egy konkrét szám, bizonyára már megmérte valaki, de nem ismerem a konkrét adatot. Ez a szám lényegében azt határozza meg (egyszerűstetten megfogalmazva), hogy receptorok számánál hányszor több cukormolekula kell ahhoz, hogy a receptorok fele telítődjön. Ha például ez az érték 1.000.000, (azaz 1 recptorra 1.000.000 cukormolekulának kell jutnia a szájunkban az 50%-os telítéshez), akkor a maximális elérhető töménység pont 2.000.000-szoros (2*1.000.000) lesz, mivel az elképzelhető legerősebb édesítő 100% affinitású, azaz minden második receptorra kell jutnia egynek ahhoz, hogy a receptorok fele telítődjön. Ha létezne ilyen anyag, az nagyon nagy kiszúrás lenne, mert úgy kötődne a receptorokhoz, hogy se lenyelni, se kiköpni nem tudnánk, hányingerkeltően édes lenne, és ez az érzet napokon át fennálna.