Mi határoz meg egy atom milyenségét?

Most valójában mi a kérdés? Az, hogy miért kell pl. egész számú protonnak és neutronnak lenni az atommagban?

Amúgy ha egy atommagban pl. 2 proton van, akkor ez a hélium. Nincsen olyan, hogy hélium, de 3 protonnal, mivelhogy az atommagban lévő protonok száma határozza meg, hogy milyen atomról van szó. A neutronok száma már lehet különböző, így pl. a hélium lehet 2 neutronnal, vagy 1 neutronnal.

A héliumatom azért héliumatom mert úgy nevezték el.

Azért van benne 2 proton mert azt nevezték el héliumatomnak amelyikbe 2 proton volt.Miért van benne két proton ?

Azért mert kettő kevés három meg sok.

Ja és mert három a magyar igazság de ezt nem magyarok nevezték el.

Ma már azért itt földközelben eléggé konszolidáltak az állapotok, ezért az anyagok többé kevésbé állandóak. Volt idő azonban, amikor még az anyag atomi, vagy még olyan szinten se volt.

Az atomok belső szerkezete jól meghatározott törvényszerűségek szerint alakul. Az atommagokat és elektronokat elektromágneses mező tartja egyben, az "elhelyezkedéstől" függően (itt azért az elhelyezkedést nagyon nem úgy kell érteni, mint mondjuk egy szoba tárgyait - nem mondhatjuk, hogy a szoba az atom, a tárgyak benne az elemi részecskék, mert az összetartó erők mások!) az atomban keringő elektronoknak alapvetően jól meghatározott energiájuk van. Ha egy konkrét atom egyensúlyban van (azaz az energiaszintje a törvényekkel összhangban van), akkor ő egy stabil elem. Ha azonban kívülről érkezik egy nagy energiájú részecske, az komoly galibát okozhat. Például szétrobbantja az atomot. Így például lehet egy vasatomból elég sok minden. De ha alkalmas részecske érkezik alkalmas módon (hogy az alkalmas mit jelent, azt kicsit nehezebb megérteni atomfizikai ismeretek nélkül), akkor akár be is épülhet az atomba, jó alaposan átrendezve azt. Például így lehet vasatomból a periódusos rendszer következő eleme. Azonban ilyen jelenséghez meglehetősen extrém körülmények kellenek. Annyira extrémek, hogy ma földi körülmények között rettenetesen költséges és bonyolult ezt elérni akárcsak egy atommal is. Viszont a kezdetekben az egész világűrben ilyen extrém körülmények voltak. A napban ma is ilyenek a körülmények. Ekkor keletkeznek nagy számban a különféle elemek (fúziónak hívják a jelenséget). A jelenség tehát az, hogy egy vagy több atom, vagy csak részecske ütközik, és éppen olyan energiájú összetevők találkoznak éppen olyan szögben, elrendezésben, stb. hogy képesek összekapcsolódni. Így alakul ki egy magasabb rendszámú elem. Némelyik stabil, mert olyan az energiaelrendezése, mások meg nem stabilak, mert náluk az energiaelrendezés nem felel meg a fizika törvényeinek. Az átrendeződés néha új (alacsonyabb rendszámú) elemet hoz létre, néha lassú, néha elképzelhetetlenül gyors.

Valahogy így. A részecskefizikusok lehet, hogy megköveznek, a stílusért, de magfizikai ismeretek nélküli ember számára én nem tudom másképp (nagyjából) érthetően ezt elmondani.

Kezdetben a világegyetem kizárólag hidrogénből és héliumból állt. Ez egyébként ma is majdnem így van. A normál, hétköznapi, kézzelfogható anyagnak a 98%-a még mindig hidrogén és hélium.

[link]

(Ha nem is tudsz angolul, nagyon jó a közepén az az ábra, ami az elemek gyakoriságát mutatja a rendszám függvényében. És nem az univerzumban, hanem a Naprendszerben. Figyelj, mert a függőleges tengely logaritmikus)

Minden ami ezeknél nehezebb a csillagokban keletkezett. A Li, Be, B azért ilyen ritkák, mert nem keletkeznek közvetlenül a csillagokban zajló fúzió révén. A széntől a vasig viszont igen. Ami a vasnál nehezebb, (és jórészt a vas is) az mind szupernóvarobbanások során keletkezett, és szóródott szét a világegyetemben.