Miért pont oxigén kell az égéshez?

Az égés kvázi definíció szerint: "oxigénnel történő egyesülés".

A redoxireakciók két részlépése (melyből nevük is ered): oxidáció és redukció.

Lévén a molekuláris oxigén jelentős mennyiségben megtalálható a légkörben, és a nála nagyobb mennyiségben jelenlévő nitrogénnél reakcióképesebb, anno a természettudósok sok-sok olyan átalakulást, jelenséget tapasztaltak, melyekben az oxigén részt vett.

Kezdetben az "oxidáció" jelentése "oxigén felvétel" volt. Míg logikusan a redukció az "oxigén elvonást" jelentette.

Az atom szerkezetének megismerésével a kémiai átalakulásokról alkotott elképzeléseink is finomodtak, pontosabbak lettek. A redoxireakciók elméletét az elektron megismerésével nem csak olyan folyamatokra lehetett definiálni, melyekben részt vesz az oxigén, hanem általánosítani lehetett!!! Az általánosítás természetesen magában foglalja a korábbi elméletet is.

A hétköznapi életben lehet, hogy igen, de a kémiában nem szokás az olyan folyamatokat égésnek nevezni, amelyben nem az oxigén az oxidálószer.

Az égésnek mindenki tudja a 3 alapvető feltételét, itt mégsem jutott eszébe eddig senkinek végig gondolni:

-éghető anyag,

-gyulladási hőmérséklet,

-OXIGÉN.

Az égés tehát definíció szerint oxigénnel történő egyesülést jelent. A nátrium klórral való reakciója redoxireakció, s még ha fény, esetleg lángtüneménnyel is jár, nem szokás égésnek nevezni. Nem állítom, hogy hiba, de egyszerűen az égés, mint tradicionális fogalom szoros összefüggésben van az oxigénnel.

Igazat adok, előző. A hétköznapi értelemben valóban három dolog szükséges az égéshez:

- éghető anyag,

- gyulladási hőmérséklet,

- oxigén.

A kémiában ez így módosul:

- redukálható anyag,

- gyulladási hőmérséklet, amelyen önfenntartóvá és öngerjesztővé válik a folyamat,

- oxidálószer.

Szerintem ezen definíciókba innentől senki nem tud belekötni, így a legtisztább, legpontosabb az égés feltételeinek meghatározása.

Esetleg még bele lehetne venni a nyomást (és az ebből következő anyagsűrűséget), nem tudom az mennyire helytálló az égés meghatározásában. Hozzá vagyunk szokva a földi körülményekhez, ahol általában megvan a megfelelő nyomás a rekaciók lejátszódásához. Hiszen hiába van éghető anyag és oxigén együtt, gyulladási hőmérsékleten, ha az egyes molekulák a rendkívül kis nyomás (anyagsűrűség) hatására olyan messze vannak egymástól, hogy nem is találkoznak egymással, így nem indul be a reakció. De ez talán már csak szőrözés a témában.