Az elektronok miért tartják meg a sebességüket? Miért nem lassulnak le?

Az elektronok atomi/atom alatti részecskék, nincs értelme náluk "közegellenállásról" beszélni.

Amennyire értem, ha több energiája van, tud változni vagy a terjedési sebessége, vagy a hullámgyakorisága.

A szubatomikus részecskék ALAPVETŐ JELLEMZŐJE hogy mozgásban vannak, tehát nem tudnak megállni. Mivel ők maguk az energia, így nem kell nekik külön "motor" hogy mozogjanak.

Az atommagba azért nem csapódnak, mert az eletromos kölcsönhatás nem engedi. Olyan mint két mágnes különböző pólussal: az elektron negatív, az atommag pozitív töltésű, és mindkettő erőteret hoz létre, ami kellően erős ahhoz hogy az erőteret létrehozó részecskéket egymástól távol tartsa.

Itt kétféle dolog keveredik a kérdésedben.

Egy mozgó elektron simán bele tud ütközni valami másba (mondjuk egy másik atom atommagjába), ez történik akkor, amikor elkezd világítani a lámpa (vagy kompakt fénycső): a feszültség felgyorsítja az elektronokat, amik amikor nekiütköznek egy atomnak, átadják energiájukat ott valamelyik elektronnak, ami magasabb energiájú pályára ugrik, majd amikor visszaugrik, kibocsát egy fotont. A lelassult elektront meg megint felgyorsítja az elektromos tér, amíg megint bele nem ütközik egy másik atomba.

Amire meg valószínű gondoltál, az az atommag körül "keringő" elektron. Annak jópofa története van:

- Rutherford protonokat (α részecskéket) lövöldözött aranylemezre, és rájött, hogy csak ritkán ütközik bele a proton az aranylemez atomjaiba, vagyis az atommagok rendkívül ritkán helyezkednek el egy jó nagy üres térben elszórva. Szóval van egy pici atommag, ami körül jó távol keringenek az elektronok, azoknál is távolabb meg ott van a szomszéd atommag. Köztük meg ott a nagy üresség.

- Bohr meg ezek után azon gondolkodott, hogy miért nem bocsát ki az elektron elektromágneses hullámot, miközben az atommag elektromos terében kering (pedig a klasszikus fizika szerint kellene), és miért nem csökken a hullámkibocsátás miatt az energiája, amitől belezuhanna az atommagba. (Ez olyasmi, mint amin te is gondolkodsz, csak őt nem a "közegellenállás" zavarta, hisz azt már Ratherford óta tudták, hogy az nincs abban a nagy ürességben.)

Bohr egyszerűen megoldotta a problémát: azt mondta, hogy csak.

Szóval azt mondta, hogy ha az elektron éppen a néhány megengedett pályán mozog, akkor ott nem sugároz, punktum. De máshol viszont nem lehet, csak ezen pályák között ugrabugrálhat.

- Aztán a kvantummechanikai modellben, ami ma az elfogadott, már nem is kering az elektron, hanem az elektron maga az egy hullámfüggvény, ami csak a valószínűségét írja le annak, hogy hol lehet az elektron. Ennek egy megoldása az atom körüli "pálya".