Miért van az, hogy a szaglásunk ennyire nagymértékben eltompult a többi érzékszervünkhöz képest?

Értem én, hogy evolúciós okok, hogy visszafejlődik, amit nem használunk, hogy messze nem vagyunk olyan erősek, gyorsak, mint az állatok, és hogy messze nem olyan pontosak már az érzékszerveink, de

-a látásunk kitűnő

-a hallásunk is elég jó, mert bár a hallástartomány szűkebb, mint az állatoké, elég jó az irányhallásunk

-... de mi a helyzet a szaglásunkkal? Az miért fejlődött ennyire vissza? Gyakorlatilag a legkezdetlegesebb mértékig van csak meg. Ha a hallásunk olyan jó, hogy pontosan meg tudjuk hallani, milyen irányból jön a hang, a látásunk annyira, hogy kiváló a térlátásunk és a spektrum színeinek nagyrészét remekül látjuk, akkor szaglásnál az lenne a minimum, hogy ha fúj a szél egy ember felől, akkor mondjuk 10 méterre még érezzük. Vagy érezzük a szagot, amit a járt ösvényen hagyott. Vagy érezni az állatok szagát a lakóhelyük közelében (odú, rókalyuk). Ezt kb. bármelyik emlős tudja. Mi hogyhogy nem? Számomra teljesen hihetetlen, hogy míg egy kutya szinte az orrával lát, míg bármilyen vad számára az egyik legárulkodóbb jel, ha szélirányból az ember szagát megérzi, mi ezekhez képest max. akkor érezzük egy ember valódi szagát, ha nagyon leizzad, vagy ha testközelben vagyunk hozzá, mondjuk vele alszunk. Az állatok ehhez képest még a vizet is képesek kiszagolni. Hogyhogy ezen a téren ennyire elcsökevényesedtünk? És miért pont ezen a téren?