Vannak olyan elméletek, amiket egy tudós hirdet csak, a többi meg van győződve róla, hogy baromság, de hajthatatlan az a kutató?

Alapjában véve nehéz eldönteni, kit is lehet "tudósnak" nevezni.

A tudományos közösség nemigen kerül ilyen helyzet elé, mert a publikációkat érthetően szokták megfogalmazni és a bizonyítások leellenőrizhetők, a teóriák megvitathatók. A kezdeti viták során előfordulhatnak véleményeltérések, de ezt rövidesen tisztázzák és ami valósnak bizonyul, azt elfogadják, ami meg nem, azt elvetik, vagy bizonytalan jelzővel illetik.

Persze hétmilliárd ember közül mindig akadhat olyan, aki elvakultan hajtogatja a maga sületlenségeit, de ez nem mérvadó.

Ha olyan esetet feltételezel, ami később mégiscsak igaznak bizonyulhat, akkor ez elvileg valóban előfordulhat, de nyilván azért nem fogadják el eleinte, mert nem meggyőző az érvelés, nem bizonyították maradéktalanul, vagyis nem lett elfogadhatóan megindokolva egy feltevés, ezért az elveszti jelentőségét.

Azt persze senki nem tiltja meg, hogy egy hamvába halt ötletet valaki felkaroljon és tovább dolgozzon rajta, ha más úton sikert ér el, amit megfelelően dokumentál, akkor azt már jogosan értékelik.

Itt nincs túl nagy jelentősége annak, hogy tudós, vagy nem tudós.

Tudja bizonyítani az állítását, vagy sem?

Csak ez a fontos.

Ha pedig eleve bizonyíthatatlan állítás, akkor fölösleges foglalkozni is vele.

A Higgs-bozonokat is hülyeségnek tartották, és nem hitték el a matematikai bizonyítást.

Holott úgy tűnik, mégis jó volt :)

A tudományban meg kell különböztetni fogalmakat. A természettudományok általánosságban úgy működnek, hogy valaki a már ismert tényekből fel vet egy hipotézist. A hipotézist aztán kérdésként kezelve megpróbál kísérletet kidolgozni, ami eldönti az adott kérdést. A kísérlet eredménye aztán vagy igazolja, vagy cáfolja a hipotézist. Ezekből az eredményekből aztán lehet modellt alkotni.

A tudományosság alapfeltétele, hogy azt nevezzük elfogadott elméletnek, modellnek, amit több ilyen kísérlet is igazol, amit bárki úgymond levezethet magának. A tudást a mai tudomány akkor nevezi tudásnak, ha az reprodukálható, bárki, aki ismeri az adott tudományágat, ugyanarra következtetésre kell, hogy jusson. Ezért tud egységes lenni a tudomány. Amivel vitatkozni lehet, az általában mind hipotézis.

Persze ennél azért némileg bonyolultabb a helyzet, de valami ilyesmiről van szó. A mai tudomány kénytelen sokszor hipotézisekkel dolgozni. Pl. Einstein relativitáselméletét anno relative könnyen megemésztette a tudományos közeg, meg eléggé egyszerű, logikus volt, de látni kell, hogy amíg nem születtek kísérleti igazolások, addig az bizony hipotézis volt. Amint sikerült kísérletileg is igazolni a benne leírtak helyességét, akkor vált igazán valódi tudományos elméletté. Amíg nincs kísérleti bizonyíték, addig lehet vitatkozni egy hipotézissel, alternatív hipotéziseket felállítani. Amint kísérletek igazolják egy-egy modell, elmélet helyességét, onnan viszont nem éppen ésszerű, hacsak nem tudsz olyan hipotézist felállítani, ami ugyanúgy lefedi a már megismert tényeket.

Ma van a fizikában egy csomó olyan kérdés, kutatási terület, ami esetén elég nehéz közvetlen bizonyítékokat találni egy-egy hipotetikus elmélet helyességére. Ugye az ősrobbanás környéki eseményeket nem igazán lehet megvizsgálni, hiszen nem tudunk visszamenni az időben, hogy megnézzük mi a helyzet. De ha vizsgált esemény nem is reprodukálható, azoknak a ma is tapasztalható nyomai, és az azokból levont következtetés menete reprodukálható, tehát közvetett módon mégis el tudjuk egy-egy hipotézisről dönteni, hogy az valóban modellezi-e, leírja-e a világukat, vagy sem.

Általában ha egy „tudós” valami olyat hirdet, amiről a tudományos közeg többségének az a meggyőződése, hogy hülyeség, akkor a „tudós” csak hipotézisről beszél. Rajta áll, hogy tudja-e az általa leírt hipotézist kísérleti úton bizonyítani. Persze a kísérleteknek is megvan a maguk módszertana, megvannak az elvárások egy-egy kísérlettel szemben. Ha a „tudós” olyan kísérletekkel próbál igazolni valamit, ami nem felel meg az elfogadott tudományos módszertannak, akkor lehet, hogy ő meg van győződve a maga igazáról, de ettől még a hipotézise hipotézis marad. Hipotézist meg bárki felállíthat. Pl. nekem az a hipotézisem, hogy a Föld kakaós csiga alakú. :-)

Az, hogy te - vagy más, hasonlóan hozzáértő ember - hülyeségnek hiszi... semmit nem számít.

Ha egy tudós hülyeségnek hiszi, még az sem sokat számít.

Hozd a bizonyítást, és mindjárt nem hiszi annak senki értelmes ember.