Növények fejlődése, hogy?

Ugye vannak a kabátok, amelyek embereket 'használnak' a helyváltoztatásukhoz (felöltözés->séta a városban).

Ezek (jelen esetben a kabátok) honnan "tudják" hogy egyáltalán létezik az ember?? Elég hülyén hangzik a válasz igy leegyszerüsitve, de remélem érthető :)

kis extra info: az evolúciós elmélet szerint a virágok kezdetben nem méhekkel szaporodtak. Viszont a termésüket, ami kezdetben mondjuk szélporzással történt vagy ilyesmivel, a méhek elkezdték csipegetni, és közbe beporozták őket egymással, így leegyszerűsítették a beporzást. Aztán a növények genetikusan ellustultak, ezzel egyidejűleg kicsit bátorítani kezdték szebb virágokkal, meg ízesebb nektárral, hogy jöjjenek beporozni. Persze nem mindenki, van aki inkább elkezdte megenni a rovarokat, van aki meg maradt a jó öreg spórás vagy szélbeporzásos dolognál.

Sry ha pontatlan voltam, nem vagyok biológus, csak a dolog mögötti logikát írtam le.

mégegy gondolatébresztő, ha túl meredeknek találod a kabát hasonlatot.

A szőlő honnan tudja, hogy milyen ízűnek kell lenni, ahhoz hogy az embernek finom legyen? Nem tudja, az ember alakította olyanná. Na ugyanez a helyzet a kabátnál is, és a virágoknál is, csak a virágoknál nem emberről, hanem méhekről van szó.

Koevolúció: együtt fejlődtek ezek a virágok és az őket beporzó rovarok. Nálunk is vannak egész érdekesek, a bangók, amik átverik a rovarokat, itt még szorosabb a kapocs, főleg messziről nézve megtévesztő: [link]

De továbbra is vannak széllel porzott - ezzek akár allergiát is okozó - növények, szóval nem ez az egyetlen út, és nem is mindig lépett rá az evolúció.

"az evolúciós elmélet szerint a virágok kezdetben nem méhekkel szaporodtak."

Elnézést, csak egy kis kiegészítés.

Nem az evóelmélet szerint, hanem a tények szerint. A tények és az evóelmélet együtt ad magyarázatot a dologra. Más működő magyarázatról jelenleg nem tudok, amennyiben a tényekhez és a szűken vett tudományosság kritériumaihoz ragaszkodunk.

Manapság is vannak nyitvatermő növények, amelyek többsége még ma is szélmegporzással szaporodik, és a viráguknak nagyon sok pollent kell termelni, mivel a szél szárnyán lebegve a pollenek hatalmas része elvész. Ez elég energiaigényes módszer, hiszen sokkal kevesebb pollent kellene gyártani akkor, ha a cuccot közvetlenül célba lehetne postázni (a nyitva- és zárvatermők közötti átmenetet képző növények ma is megtalálhatóak, vagyis itt a termőlevelek kezdetleges összeforrása miatt a magház részben nyitott, ill. vannak olyan nyitvatermők, amelyek porzásában már a rovarok játszanak szerepet, ám ezekből sokkal kevesebb van).

Nemcsak a jelen mutatja a fokozatos kialakulás tényét, hanem a fosszilis múlt is. Mindezek tükrében állítjuk, hogy a Földön eleinte csak nyitvatermő növények voltak, amelyek megporzásában akkor csak a szél vett részt, és így ezen állításoddal egyetértve... :-)

Bár a két tanult kollégánk (előttem szólóak) frappánsan összefoglalták egy-két mondatban a lényeget, de azért….

A széles levéllemezes mára kihalt korai nyitvatermők nem rendelkeztek rovarcsalogató reklámmal, de a rovaroknak így is mindenképpen az útjába kerültek (alkalmilag laktak bennük, táplálkoztak belőlük – pl. maga a pollen is táplálék egyes akkori lárváknak -, szaporodtak rajtuk stb.). Így persze ha akarták, ha nem, olykor sikerült a testükön a polleneket a növények szempontjából jó helyre cipelni. Ha tehát az ilyen növények (állandó apró változásuk során) olyan anyagokat választottak ki, amelyek még inkább magukhoz kötötték a rovarokat (pl. egyre ízesebb fenyőbalzsamfélék, mézgák – később ilyesmi kiválasztódások specializálódnak nektárrá), akkor még jobban jártak. Jobban jártak maguk a rovarok is, azzal, hogy biztosabbá vált a kajaellátás, így ők is jobban szaporodtak, és közben még jobban nőtt az alkalmazkodáshoz szükséges változatosságuk.

Rengeteg ilyesmi egymástól függő kapcsolat kialakul a fajok között, és ezt szimbiózisnak nevezzük, ill. jelen esetben a szimbiotikus mutualizmusról van szó, ami a fajok közötti kölcsönhatásnak olyan szimbiotikus válfaja, ahol mindegyik félnek haszna van a közös együttműködésből. Ha az együttműködés olyan hosszúvá válik, hogy a mindkét felet jellemző genomok a szimbiotikus kapcsolat miatt specializálódnak, akkor ott koevolúcióról beszélünk, vagyis két faj egymással kölcsönhatásban történő fejlődéséről.

Pl. az adenovírusok (DNS-vírusok) együtt alakultak az evolúció során a megfertőzött állatokkal, mivel ezek a vírusok nem nagy ínyencek, és egyes vérvonalakhoz akár évmilliókon keresztül ragaszkodnak. Ha a gazda változott, akkor az adenovírus úgy alakult, hogy a változás ellenében a fertőzőképessége ne csökkenjen. Azonban maga a fertőzött is rendszeresen védekezett, és próbált változni úgy, hogy őt egyre kevésbé lehessen fertőzni, vagyis a vírus miatt a gazdaszervezet is állandóan változott. Ez az evolúciós fegyverkezési verseny.

Kiválóan lehet követni mindkét fél genetikai anyagában az együttváltozás jegyeit, ezért az adenovirusok genetikai anyaga kedvelt vizsgálati terepe a koevolúciós elemzéseknek, ill. az evószimulációt készítőknek is csemegét jelentenek.

"Jaés a méhek honnan tudják, hogy be kell porozniuk a virágokat? Nem tudják, a virágok alakították őket ilyenné azzal, hogy adnak nekik finom nektárt :)"

Nagy igazság! :-)

De cserébe a rovarok is alakították a virágokat. Azért lettek ilyen vonzóan szépek, illatosak... hatás és ellenhatás törvénye.

De igazságtalan lenne kihagyni a beporzós buli egyéb résztvevőit is.

Később a mézevő madarak, egyes kolibri és denevérfajok, oposszumok..., no és végül mi is a mesterséges beporzással, egyrészt szerintünk tovább szépítve a virágokat, mondván, hogy virágot a virágnak... meg másrészt egyéb okokból is.