Mi az a fajlagos vagy relatív felület? (biológia)

Általában arra utal, hogy egy egységnyi anyag a felületén mennyit képes megkötni egy másik adott anyagból.

Például a vonatok fajlagos felülete alatt érthetjük a kocsik átlagos alapterületét, amiből azt saccolhatjuk, hogy hány ember fér el a vonaton. Négyzetméterenként ugye körülbelül 3-4-et.

Na most biológiában, például a tüdőnél, az az érdekes, hogy mennyi oxigén atomot képes megkötni mondjuk grammonként, vagy egy aktív szén mintánál, hogy hány darab nitrogénmolekulát. Ugye azt meg lehet mérni valahogy, hogy a „megkötőanyag” adszorbens hányat köt le a „megkötendőből” (adszorbtívum) (a kettőből ismert mennyiséget pakolunk egy helyre, majd szét szedjük őket, és megnézzük mennyivel marad kevesebb a „megkötés” után – na jó, ez azért kicsit bonyolultabban kivitelezhető, mint ahogy hangzik, de lényegében ilyesmi…).

Szóval számít, hogy mit akarunk megkötni. Formálisan a fajlagos felület

Af = N*I,

ahol N azt jellemzi, hogy egységnyi adszorbens mennyi adszorbtívumot képes megkötni: N = n/m (n az m tömegű adszorbens által megkötött anyag mennyisége, az m tömeg helyett lehetne persze darabszám is csak akkor nem m^2/kg, hanem m^2/db lesz a vége);

I pedig az adszorbtívum felület igénye: I = A/na, ahol A az na mennyiségű adszorpítvum által egy „síkon” elfoglalt felület.

Például egy jódmolekula felület igénye körülbelül 0.3 nm^2 (négyzetNANOméter), az aktívszén fajlagos felülete a jódra pedig nagyságrendileg 1000 m^2/g (négyzetméter/gramm).

Az a sok rizsa az elején pedig azért volt, mert nagyon szigorúan matematikailag egy göcsörtös felületű anyag egységnyi térfogata akár végtelen nagy felületű is lehet. (Eggyel kevesebb dimenzióban mese itt: [link] )

Szóval ha hazaviszel 1 g aktív szenet, az nem azt jelenti, hogy 1070 m^2-es lesz a lakásod, mert a lakásnál az adszorptívum nem a jód, hanem az ember, és annak más a fajlagos felületigénye.