Kezdőoldal » Tudományok » Természettudományok » Csak én félek a haláltól?

Csak én félek a haláltól?

Figyelt kérdés

Bárki akivel beszéltem, mindig azt mondják hogy ők nem félnek a haláltól.

Én viszont nagyon is. A tudat hogy egy nap megszűnök létezni nem nyugalommal tölt el hanem borzasztó nagy nyomással. Velem van a baj?


2013. dec. 17. 23:19
1 2
 1/14 anonim ***** válasza:
100%

Én is nagyon félek, nincs veled baj.

Sokan csak letagadják, pedig ők is félnek valójában.

Bízom benne, hogy hátha van túlvilág, és nem szűnünk meg létezni.

2013. dec. 17. 23:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/14 anonim ***** válasza:
75%

Szerintem igazándiból mindenki fél tőle, csak nem birják felfogni. Pont ma mondtam a páromnak, hogy valószínű mi már leéltük az életünk felét.

De nem szabad ezen agyalnod, mert befordulsz. Tudod, élj a mának. Élvezd az életed. Mire eljön a halál ideje már sokmindenen túlleszel, valószínüleg az öregkor is megvisel majd és majd akkor nem fogod olyan sötéten látni.

2013. dec. 17. 23:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/14 anonim ***** válasza:
71%

Minek félni tőle? Úgyis eljön egyszer, ha félsz tőle, ha nem, az aggódásra fordított időt hasznosabban is eltöltheted.


Nekem van egy amúgy is logikus elképzelésem a halálról, szóval nincs mitől tartanom. Én inkább attól tartok, hogy sokat fogok szenvedni, mielőtt meghalok.

2013. dec. 18. 08:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/14 anonim ***** válasza:
59%

Magától a haláltól nem félek. Én a vele járó szenvedéstöl félek.


Pl. tegyük fel, egy rabló megtámadna, és azzal fenyegetne, hogy adjam oda minden értékemet, mert megnyom egy gombot, és egy szemvillanás alatt atomjaimra bomlok,kiröhögném, mert nem félnék a megsemmisüléstől.

De ha azzal fenyegetne, hogy halálra kinoz, akkor nagyon besz*rnék, és odaadnám mindenemet.

2013. dec. 18. 09:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/14 Wadmalac ***** válasza:
100%

Tini koromban még maga a halál, tehát az utána semmi gondolata elrettentett.

Most már inkább csak két dolog, amire nem jó gondolni, maga a haldoklás és az, hogy mennyi dolgot hagy az ember befejezetlenül, mennyi dolog marad, amit nem tudok majd kipipálni a bakancslistán.

2013. dec. 18. 12:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/14 anonim ***** válasza:
100%
Nézd a jó oldalát: ha meghalsz, akkor többet már nem fogsz félni tőle (és mástól sem)!
2013. dec. 18. 12:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/14 A kérdező kommentje:
3. válaszoló mi neked a nagyon logikus elképzelésed?
2013. dec. 18. 15:36
 8/14 Wadmalac ***** válasza:
27%

Nekem is van egy cáfolhatatlan és bizonyíthatatlan elméletem.

Eszerint az emberi agy működése, illetve tulajdonképpen a tudatos működése nem korlátozódik a 3 térdimenziónkra. Az erősen vitatott paranormális képességek, ha akár teória szintjén elfogadjuk a létezésüket, 4 dimenzióban való agyműködéssel illetve 4 D-ben való cselekvőképességgel magyarázhatóak.

Ebben az esetben "tudatunk" egy négydimenziós kiterjedésű valami, aminek az anyagi lét csupán egy 3D-s "síkmetszete".

A halállal ez az egy "réteg" esik csak ki, a tudat elválik a mi 3 dimenziós anyagi világunktól.


Ettől még ez a "maradék" 4D-s tudat tovább létezik és marad rálátása a 3D-s világunkra, sőt, esetlegesen be tud lépni és befolyásolni tudja azt. Ekkor részben (esetleg elektromágneses anomáliák formájában) megjelenik ezen anyagi világban.

És ezzel máris megvan a hipotézis a szellemek magyarázatára is.

Szerintem hipotézisnek szódával elmegy.

:)

2013. dec. 19. 09:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/14 anonim ***** válasza:
Én sem magától a haláltól mint olyantól félek. Fiatal vagyok, még sok dolognak kell történnie velem. Attól félek, hogy mi van, ha ezekre nincs időm, ezeket nem élhettem meg. Nem járhattam egyetemre, nem voltak még órási szerelmek, gyerekek, unokák, kertes ház. Ha mondjuk 70 évesen még élek, és azok a dolgok megtörténtek velem, amiket szerettem volna, többé-kevésbé azt csináltam az életem folyamán, amit szerettem volna, akkor azt mondanám, ha meg kell halni, akkor hát legyen. Ekkor már csak egy dologtól félnék: a hosszú kínszenvedéstől. Volt az utcánkban egy férfi, kb. 50 évesen vesebeteg lett. 14(!) éven keresztül szenvedett mire pár hónapja elment. Csontsoványra fogyott, hol itthon volt, hol a kórházban. Dolgozni nem tudott, egy idő után már a birkáit is a fia legeltette mindig. Én ettől félek. Sokan elborzadva mondják, hogy valaki pl. rákos lett, és röpke 3-4 hónap alatt elvitte a rémes kór. Gondoljunk bele, valaki hosszú-hosszú évekig szenved, ez ahhoz képest nem olyan "rossz". Persze, nem örömteli, nem jó, de akkor is. De én amúgy hiszem, hogy mindenkinek meg van írva a sorsa. Persze nem percről percre, hanem mérföldkövek. Az odavezető utat választhatjuk csak meg. A végeredmény adott. Mi két mérföldkő közötti utat határozhatjuk meg. Én nem hiszek a véletlenekben. Ez marhaság. Például: "véletlenül" túlélek egy autóbalesetet. Elméletileg azért mert szerencsém volt, ha nem lett volna, meghalok. "Véletlen szerencse". Tehát az ezt követő egész életem egy véletlen. Az egész. Mert meg kellett volna halni, az lett volna a normális? Nincsenek véletlenek... (Tudom, hogy ez nem feltétlenül kapcsolódik ide, de úgy érzem, le kellett írnom)
2013. dec. 25. 23:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/14 anonim válasza:
0%
Wadmalac!!! Mintha magamat hallottam volna! :-) írj privit, beszéljünk róla
2014. dec. 26. 23:19
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!