Valaki segít nekem megoldani ezt a feladatot?

Nem biztos, hogy jó a megoldás, ültem fölötte egy kicsit. :)

Ahhoz, hogy az űrhajósok úgy érezzék, hogy a földön állnak, ahhoz 9.81m/s2 centripetális gyorsulást kell létrehoznunk.

A centripetális gyorsulás = v^2/r. Ebből kiszámolhatjuk, hogy akkor a kerületi sebességük 14.55m/s. Ebből az következik, hogy egy teljes fordulatot 9.3s alatt tesz meg (2r*3.14/v). Ha egy fordulat 9.3s, akkor 60s alatt 6.45 fordulat. Azaz 6.45 fordulat per perc fordulatszám szükséges. Remélem, hogy jól számoltam. :)

Apró kis finomításként, bár ezt a feladat tutira nem veszi figyelembe.

A kapott eredményre az űrhajós akkor fogja tökugyanazt a gravitációs gyorsulást megélni, mint a Földön, ha elfekszik a talajra.

Az a 43,2 m átmérő elég kicsi egy ember magasságához viszonyítva. Ezért nem nagy, de érezhető különbség lesz a súlyerőben a talajmagasság és fejmagasság közt.

Egy, a földihez legközelebbi súlyerő-érzéshez az 1 G-nek kb. a test súlypontjának a magasságában kell meglennie. Átlagos embernél (legyen mondjuk 175 cm) a talaj felett kb. 1,3 m magasságban kellene az 1 G, tehát ennyit akkor a számításhoz le kell vonni a henger rádiuszából, vagyis 40,6 m átmérőjű hengerre kellene elvégezni a számítást. Ekkor egy átlagos magasságú ember ÁLLVA elég jó közelítéssel földi G-t fog érezni.

Még egy lényeges dolog, de ez tényleg csak a megvalósítás esetén lényeges kérdés.

Ha emberünk mondjuk guggolásból feláll, vagy álló helyzetből leguggol, fel fog borulni, mint a büdösbogár.

Azért, mert ilyen kicsi átmérőjű a talaj- és fejmagasság közt arányaiban annyira nagy a forgási rádiusz különbsége, hogy a Coriolis-erő előre vagy hátra jó nagyot fog tolni rajta felállás vagy leguggolás közben.

Ez együtt azt jelenti, praktikus okokból, ha ilyen forgatással álgravitációs űrállomást terveznének, mindenképpen érdemesebb jóval nagyobb átmérővel számolni, így meg megvalósítás szempontjából gazdaságosabb és egyszerűbb egy kocsikerék jellegű kialakítást készíteni henger helyett.