Honnan tudják a tudósok, hogy az univerzum tágul? Akkor tudniuk kéne mihez képest.

Nem.

Ha nem tudod, mi van a horizontodon kívül, akkor meg tudod állapítani, hogy egy autó közeledik, vagy távolodik feléd?

Meg hát. Nem kell ahhoz tudnod a láthatáron kívüli dolgokról, hogy megállapítsd a tágulás tényét. Lévén egyszerűen megnézed a galaxisokat, és láthatod, hogy mint távolodik tőlünk. Minél messzebb van, annál gyorsabban. Ez illeszkedik a jelenlegi elméletbe.

Persze, könnyen lehet, hogy nem igaz az egész, de a tudomány nagyon kevés dologra mondja ki, hogy "Tény". Azért elmélet, mert vannak lyukak, vannak meg nem magyarázott dolgok. De a jóslatok stimmelnek, tehát egyelőre ezzel számolunk. Ha kibukik, hogy rossz, akkor eldobjuk, és alkotunk másikat, pontosabbat.

"Ha meg tudják hol a határa tudniuk kellene mi van az univerzumon túl. Nem?"

Én erre reagálnék. Hogy a fenébe tudhatnák, innen a földről? Nézz meg pár képet, ahol a földet próbálják elhelyezni az univerzumban. A tejútrendszer is csak egy kis pötty a végén, egy semmi.

Tippelhetmnek, kvöetkeztethetnek, hogy kb ekkora meg ekkora az univerzum, így meg így, de a tartalma akora titok, hogy eddig tudják pár csillag, meg boylgó - pár, mert rengeteg van - helyzetét, meg néhánynak, hogy miből áll, körülbelül mennyi idős lehet, és szinte ennyi.

Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy tlejesen ismeretlenül tudod hol van Uerópa széle, és Európát illető tapasztalataidat felhasználva te megpróbálod megmondnai, hol vna Amerika, és milyen,és hogy egyáltalán van-e... - sarkítva, durván de szerintem jó példa.

Utolsó:

Igen, kevés az ismeretünk. Ezért hívják elméletnek, vagy ha jobban tetszik, modellnek. Jelenleg az ősrobbanás, valamint az utána táguló univerzum elmélete a tudományosan elfogadott.

Hogy miért?

A tudomány úgy működik, hogy mérünk valamit (tapasztalat), amit meg szeretnénk magyarázni, ezért "elképzeljük" komoly számításokkal, hogy miért lehet az adott tapasztalat (modell-építés), majd az adott modellt összevetjük a valósággal, és pontosítgatjuk (inverzió, legalábbis a geofizikában mi így nevezzük).

Mértek bizonyos dolgokat az univerzum látható részén (pl. vöröseltolódást), ami a távolságtól függő dologként jelentkezett (vagyis minél távolabb van az objektum, annál nagyobb), és erre építettek egy modellt. Biztosan nem tökéletes, és fognak rajta sokat módosítani, de azért nem nyeretlen kétévesek dobták össze, hanem komoly és tanult fizikusok. Akik ismerik a tudományos munka fentebb vázolt lépéseit, és szigorúan be is tartják.

"Akkor tudniuk kéne mihez képest."

A látható galaxisok egymáshoz képest. Viszonyítási pontnak bármelyik galaxis felvehető, az eredmény ugyanaz lesz minden esetben. Nincs kitüntetett középpontja a tágulásnak.

Biztos hallottad már sokszor a lufis példát. Ha felfújod, a lufin lévő pöttyök távolodni fognak egymástól. Azonban a pötyök közül egyik sem nevezhető a tágulás középpontjának, illetve bármelyik megadható középpontnak, ilyenkor a körülötte lévők mind távolodnak tőle.

> Honnan tudják a tudósok, hogy az univerzum tágul?

Elsőre azt kell tudni, hogy a csillagok nem a teljes spektrumban bocsátanak ki elektromágneses sugárzást (fényt), hanem ha felbontod a színképüket prizmával, akkor jellegzetes, csíkos mintát fog mutatni. Ennek kvantummechanikai oka van, és amúgy a színkép elemzéséből lehet következtetni az adott objektum anyagi összetételére is.

Megfigyelték, hogy a különböző csillagok színképében ez a mintázat eltolódik a vörös fény felé – a látható spektrumhoz képest –, amire felállt az a hipotézis, hogy a fény Doppler-effektusáról van szó, azaz minél inkább eltolódik a vörös irányába a spektrum, annál nagyobb sebességgel távolodik tőlünk az adott csillag. ( Lásd: [link] )

(Ugye a Doppler-effektus hangnál jól megfigyelhető. Mikor közeledik hozzád az autó, magas hangja van, mikor elmegy melletted, mélyebbé válik a hangja. A fény is hullám, ugyanígy működik a fény esetén is a dolog. Lásd: http://www.youtube.com/watch?v=eo_owZ2UK7E )

Aztán vannak un. Ia típusú szupernóvák. Ezek jellegzetességei, hogy két csillag együttműködéséből jönnek létre, egy fehér törpééből, és egy vörös óriáséból. A fehér törpe folyamatosan anyagot vonz a vörös óriásból, miközben folyamatosan növekszik a tömege. Egy kritikus tömeg esetén – ami minden esetben ugyanakkora tömeget jelent – a fehér törpe szupernóvanént „felrobban”, miközben pontosan ugyanannyi fényt bocsát ki. Tehát minél messzebb történik egy ilyen Ia típusú szupernóva robbanás, annál kisebb a fényereje. Ezzel nagyon pontosan be lehet lőni a szupernóva távolságát.

Ebből már nem csak hogy a tágulást lehet észrevenni, de elég pontosan meg is lehet mérni annak mértékét különböző távolságokban. Ebből tudjuk például, hogy a világegyetem nem csak hogy tágul, de gyorsulva tágul.

A vörös eltolódást például megfigyelték a kozmikus háttérsugárzás pontosabb mérésénél is, ahol a Föld mozgásához képest is lehetett érzékelni azt. A Föld haladási iránya felé nézve a kozmikus háttérsugárzás eltolódott a vörös felé, míg hátrafele nézve a kék felé. Lásd: [link]

Tehát a hipotézis egészen jól meg lett erősítve mérésekkel is. A vörös eltolódás úgy tűnik valóban a távolodási sebesség miatt mutatkozik.

> Akkor tudniuk kéne mihez képest.

Nem. Ha a tágulás mindenhol azonos mértékű, akkor nem kell látni, mihez képest tágulunk, sőt a tágulásból nem is lehet következtetni a középpontra. Ez 2D-ben jól szemléltethető. Képzelj el egy hatalmas négyzet alakú gumilepedőt (lehet kör, vagy akármilyen alakú is, de most vegyünk egy négyzet alakút.) Fess fel rá egy négyzetrácsot, majd kezd el mindkét irányban azonos mértékben nyújtani a gumilepedőt. A rácspontok, rácsvonalak távolodni fognak ugye egymástól. Minél nagyobb a távolságuk, annál gyorsabb ez a tágulás. Most képzeld magadat az egyik rácspont helyére. Azt fogod látni, hogy akármerre nézel, a tágulás ugyanakkora mértékű. A szomszédos rácspontok x sebességgel távolodnak, a kettővel arrébb láthatóak 2x sebességgel, stb… Ha egy másik rácspontba képzeled magad, teljesen ugyanúgy látod az egészet, kb. olyan, mintha minden hozzád képest tágulna. Csakhogy bármelyik pontba is ülsz, ugyanezt fogod tapasztalni, pont azért, mert minden mindenhez képest tágul.

Ha nem látod a gumilepedő széleit – márpedig a Világegyetem esetén nem látjuk annak határait –, akkor nem fogod tudni, hogy a gumilepedő egyik sarkában vagy-e, vagy pont a kellős közepén. Csak annyit fogsz látni, hogy minden távolodik tőled, ami messzebb van, az gyorsabban.

> Ha meg tudják hol a határa tudniuk kellene mi van az univerzumon túl.

Nota bene nem tudjuk hol a határa. A látható univerzum határa az egy másik kérdés, de az nem a tényleges univerzum határa. Amúgy attól, hogy tudjuk hol a határa, abból nem következik, hogy tudjuk mi van azon túl.

szpeti1991

Nem értem, hogy ez miért nekem szól. Én arra tértem ki, amit leírtam, vagyis hogy nem tudhatják, mi van az univerzumon kívül - már ha van valami -, mikor még oly rengeteg dolgot sem tudni konkrétan magáról az univerzumról.

Amiket írtál, azok érthetőek, úgy is van, csak én nem mondtam semmit, amire a kommented létrejötte ok lett volna - mármint úgy, hogy külön nekem írod.

"Mértek bizonyos dolgokat az univerzum látható részén (pl. vöröseltolódást), ami a távolságtól függő dologként jelentkezett (vagyis minél távolabb van az objektum, annál nagyobb), és erre építettek egy modellt. Biztosan nem tökéletes, és fognak rajta sokat módosítani, de azért nem nyeretlen kétévesek dobták össze, hanem komoly és tanult fizikusok. Akik ismerik a tudományos munka fentebb vázolt lépéseit, és szigorúan be is tartják."

Ha ez pedig arra volt magyarázat, hogy mi vna az univerzumon túl, akkor erre cska azt tudom mondani, hogy ez semmi, spekuláció, egyszerűen még nem tartanak ott, hogy lehetőségek vázolásánál többet mondhassanak, az meg nem tény, akármilyen magas rangú ember is mondja.

Igazad van, az első részét félreértettem.

Akkor maradjunk annyiban, hogy az eredeti kérdésre válaszoltam vele :)

szpeti1991:

Rendben, semmi gond, gondoltam, hogy félreértés :).

De a kérdésre nagyon jó válasz.