Honnan tudja az agy, hogy melyik ingert melyik területnek kell feldolgoznia?

Az emberi agy hasonlóan működik, mint a számítógépek mikroprocesszorai. Mint ott is, a megfelelő idegvégződések az agy megfelelő területeivel vannak összekötve. Ez nem pontosan igaz sem a számítógép, sem az emberi agy esetében, mert igazából a multiplexerekhez hasonló, szoftveres vezérlésű útválasztás történik az ingerek hatására. Vagyis minden idegszál csomópontokba fut bele, ahol egy evolúciós szoftver vezérli, hogy melyik inger melyik szálon fusson tovább. Ezért van az, hogy ugyanaz az idegvégződés ingerlése más és más agyterületeket mozgat meg, az inger erejétől, hosszától, és egyéb jellemzőitől függően. Pl. a simogatás alapból kellemes, de egy idő után kellemetlen, aztán irritáló, majd fájdalmas is lehet, az ingerlés módjától, időhosszától, stb. függően). Vagy pl. a hő is kellemes, egy bizonyos határ felett viszkető, majd égő érzést okoz. Ilyenkor is ugyanazon az idegpályán indulnak az ingerek, de a közbeeső csomópontok vezérlése a körülményektől függően más útra terelheti őket.

[link]

Hogy a hegymászós sztorit hogyan oldották meg, azt nem tudom, de pl. az LSD képes úgy összekavarni az érzékelő "berendezéseinket", hogy a hatása alatt álló egyén képes a hangokat ízként, színként azonosítani, vagy az ízekhez színeket stb. kapcsolni. Ilyenkor a csomópontok (multiplexerek) szoftveres vezérlésébe avatkozik be a drog, és olyan utak kerülnek az ingerek részére kiválasztásra, amelyek alaphelyzetben nem igazán történnek meg. Tehát az agy megfelelő felkészítése után nem tartom kizártnak, hogy valóban képes lehet valamiféle módon az agy látványképet kapcsolni a nem elektromágneses hullámokat érzékelő érzékszerveink által közvetített ingerekhez is. Hogy ez mennyiben azonos vagy hasonló a klasszikus értelemben vett látással, arról nem tudok vélekedni, de szívesen kipróbálnám ezt a technikát, már csak kíváncsiságból is.

Itt érdekes példa az agysérülések területe, ahol sérült részek funkcióit át tudják venni más, eredeti rendeletetés szerint "másra való" területek.

Tehát az érzékek befutó jeleinek, sőt, az izmoknak stb. kiküldendő parancsok idegpályái sem feltétlenül fixek, az agy képes "átdobni a váltót", ha muszáj. Persze nem katt és kész jelleggel, de hosszabb-rövidebb tanulási időszakkal meg tudja tenni.

Egy levágott és visszavarrt végtagnál is ez történik, mert persze az idegszálakat nem lehet egyenként az eredeti helyükre visszakötni.

A különböző ingereket különböző receptorok közvetítik, és más idegsejtek is továbbítják. Pl. a bőrben külön van hideg és meleg érzékelő receptor, fájdalomérzékelő receptor (ami a forróságot is érzékeli), és ezen kívül legalább négy mechanoreceptor, amik érzékelik a nyomást, érintést, vibrálást.

[link]

A legtöbb érző ideg az elsődleges érző kéregbe (agyterületre) fut befut be (itt a teljes test "térképe" megtalálható)

[link]

De külön agyterülete van a látásnak (tarkólebeny), hallásnak (halántéklebeny), stb.

[link]

Ugyanakkor az agy tényleg képes nagy mértékben alkalmazkodni a változásokhoz. (Ezt hívjuk az agy plaszticitásának.) Az agysérülések mellett érdekes példa, hogy a vakoknál a látókéreg is a fülből származó ingerületeket dolgozza fel, tehát a hallást szolgálja. Főleg ezért van, hogy a vakok sokszor jobban hallanak nálunk, esetleg bizonyos mértékű echolokációra is képesek.

[link]

Az idegsejtek ált6al közvetített ingerület digitális, tehát vagy kialakul egy teljes értékű akció potenciál, vagy nem terjed az ingerület (csak lokális potenciál alakul ki). Eltérést az érzetben az ingerület frekvenciája okozhat, illetve az, mennyire sok idegsejt reagál az ingerre. Ezen kívül a receptorok érzékenysége is változhat, leggyakrabban az érzékenység csökken egy idő után ("kifáradnak", pl. a szem hozzászokik a fényhez). Más idegsejtek is befolyásolhatják, hogy egy adott idegsejt pl. hogy viselkedik a szinapszisainál, átadja e az ingerületet vagy sem.