Intelligenciája van a világegyetemnek?

#11:

Hát ha az élet légkört befolyásoló és valóban ebből a szempontból jelentős hatásától eltekintek, a földgolyó méretéhez képest az élet egy jelentéktelen penészréteg a felszínen. :)

"Ezzel az a gond, hogy a parazita kívülről szállja meg a gazdatestet, de a Föld és a bioszféra egy és ugyanaz."

Ezzel meg az a gond, hogy a mai napig nincs egyértelműen eldöntve, hogy az élet itt keletkezett-e a Földön, vagy más bolygóról került ide a csírája (pánspermia). Esetleg mindkettő, de utóbbi volt az erősebb, alkalmazkodóbb.

"Éppen ezt akarom mondani, vagyis mi és a Föld ugyanaz."

Szerintem nem: A Föld nagyon jól megvan (megvolt) ember (bioszféra) nélkül is, míg az ember (bioszféra) nem létezhet Föld nélkül. Részét képezi, mert belőle lett, de ez nem azt jelenti, hogy ugyanaz lenne. A kutya sem ugyanaz, mint a bolhái.

Relativitáselmélet és szuperfolyékony vákuum (Avagy a bölcselet alkonya) - Gazdag László

Ismeri valaki esetleg ezt a művet? Marhára érdekes, a kölcsönhatásokat hirodinamikai modellel próbálja leírni. Aminek az a lényege, hogy feltételezi az éter (szuperfolyékony vákuum) létezését. Amúgy tényleg érdekes elmélet már tudományos szempontból is. A könyvben nagyon szépen le van vezetve az egész.

A könyv végén van egy kis filozofálgatás. Hát, hogy is mondjam egy kicsit tovább gondolja a dolgot, mint ahogy talán kellene, de egyébként az elméletéből logikusan következik ez a feltételezés, ami kapcsolódik a kérdéshez.

Itt egy kis idézet:

"László Ervin a Kozmikus kapcsolatokban fölveti annak lehetőségét, hogy az értelmes lények halál után visszamaradó tudata, lelke összeállhat egy nagy kozmikus tudattá, vagyis a vákuumkontinuum világot átfogó megismerő (ön)tudatává.

László Ervin azzal a problémával is foglalkozik, hogy mi lesz, ha világegyetemünk oszcillál, tehát folytonosan kitágul és összehúzódik? Úgy gondolja, hogy a szuperfolyékony vákuumban (pszí-mezőben), akkor is ottmarad világunk kvantumvákuum lenyomata, és talán a következő ősrobbanáskor ez a visszamaradt tudat már tökéletesített teremtést hajt végre. És így megy ez a végtelen idők óta, és tart a végtelenségig."

Még egy kis idézet az előző hozzászólásomhoz:

“Neumann János kiszámította, hogy életünk során kb. 10 20 bitnyi információ halmozódikföl agyunk terében. Ma már azt is tudjuk, hogy semmilyen oda bekerült információ nem törlődik, csupán egyre nehezebb előhívni a kevésbé használt információkat. A legújabb kutatások szerint nem is passzív felejtésről van szó, hanem az agy nagyon is tudatos szelekciós mechanizmusairól. Például a kellemetlen emlékeket az agy igyekszik kevésbé hozzáférhető „rekeszekben” elhelyezni.

Érdekes pszichológiai tény, hogy a nők a szülés fájdalmas, kellemetlen részleteire nem igen emlékeznek, csak „a szépre”. Ha ez nem így lenne, a nők sokkal kevesebb gyermeket szültek volna, kipusztult volna az emberiség.

Az 1300 cm3 -nyi agyvelő terében 10 20 bitnyi információt semmilyen kémiai, biokémiai, biofizikai folyamattal sem tudjuk modellezni, még csak megközelítően sem. A László Ervintől származó gondolat viszont magyarázatot adhat erre az elképesztő információsűrűségre: ha a kvantumvákuum szubatomi, elemi részecskéihez kötjük az információ egységét (egy bit), akkor már magyarázható ez a bitsűrűség!

Nézzük ennek egy dinamizáltabb, konkrétabb változatát!

A szuperfolyékony hélium kísérleti vizsgálatáról megjelent Russel J. Donelly cikke a Scientific American magyar változatának, a Tudománynak az 1989/1. számában. Donelly a 2,17 Kelvin fok alá hűtött héliumfolyadékban szubatomi méretű, 0,9 nanométer átmérőjű kvantált örvényeket mutatott ki. Ez azt jelenti, hogy a parányi örvénymag körül keringő héliumatomok pályasugara kvantált:

“képlet - bocsi ezt nem tudom bemásolni”

Ez ugyanaz a képlet, amit Bohr írt föl 1913-ban az elektron pályasebességére az atommag körül.

Ha a héliumatom impulzusmomentumát írjuk föl, megint a Bohr-szabályt kapjuk vissza:

“megint egy képlet”

Az örvények a héliumban végtelen ideig fönnmaradnak, ha egyszer létrejöttek, és biztosítjuk a 2,17 K fok alatti hőmérsékletet, ugyanis a szuperfolyékony héliumban a héliumatomok között nincs kölcsönhatás, nincs impulzus átadás ütközés révén (nincs energiadisszipáció).

Azt is sikerült megfigyelni, hogy a parányi örvények a végüknél összekapcsolódhatnak, és bonyolult örvényalakzatokat hozhatnak létre.

A mikrovilágban van egy fontos tulajdonsága a részecskéknek: ha forognak, tehát spinjük (kvantált saját impulzusmomentumuk) van, akkor rendelkeznek mágneses momentummal, akkor is, ha elektromosan semlegesek.

Például a neutron elektromosan semleges, és mégis rendelkezik mágneses momentummal, vagyis parányi mágnesként viselkedik.

A számítógépek memóriáiban mi hordozza az információt? Parányi mágneses mezők! Ezek ugyan parányiak, de végtelenül hatalmasak a szubatomi, elemi

részecskék mágneses mezőihez képest.

Vajon a szuperfolyékony héliumban keletkező szubatomi méretű, kvantált örvények nem hordoznak mágneses momentumot? Jó lenne ezt kísérletileg kimutatni!

Egy ilyen kvantált örvény = egy bit információ! Ha a vákuumkontinuum szuperfolyékony, nem keletkezhetnek benne ilyen típusú kvantált örvények? Ha igen, akkor gondoljuk meg, hogy ezek nagyságrendekkel parányibbak, mint az atomos szerveződési szinten a szuperfolyékony héliumban kialakult kvantált örvények.

Tegyük föl a kérdést: mi van, ha agyunk terében ilyen kvantált szubatomi örvénymágnesek hordozzák az információt? Vagyis nem agyunk statikus lenyomata a lélek a vákuumban, hanem egy dinamikus képződmény, parányi

örvények milliárdjainak rendezett összessége!

Mivel a vákuum szuperfolyékony, a benne képződött örvények örökké (!) fennmaradnak!

Halálunk után leválhat a lélek a testről, az agyról, és önálló létbe kezdhet?”

#17 és #18:

ez politikusi módszer, szövegösszefüggésből szedegettél ki töredékeket, amelyeknek a mondanivaló lényege szempontjából semmi szerepe, aztán ezt cáfolatnak nevezed. Nem jó, nem jó. Nem cáfoltál meg semmit.