Egy ember genomja mennyire változik, torzul, csorbul, mutálódik az élete folyamán?

Nem igazán. Van pár mechanizmus, ami megpróbálja kijavítani a sérült vagy megváltozott DNS-t, vagy ha nem sikerül, akkor elpusztítja az egész sejtet. Ha ez nem működik, a sejt megváltozott tulajdonságait még mindig észlelheti az immunrendszer, és közbeléphet a maga módján. De ha a megváltozott DNS meg is tud maradni valami folytán, és ki tudja kerülni ezen fentieket, ez akkor is csak egyetlen sejtre vonatkozik, nem az egész emberre. Összességében az egyed törekszik minél nagyobb mértékben fenntartani a genetikai azonosságát egész élete folyamán.

Éppen ezért az egyed genomját állandónak tekintik (szervezeti szinten) az egész élete során. Minimális változás lehetséges, de mivel az sejtszintű és sztochasztikus, a "referenciagenomhoz képest" nem számít. A metilációs állapot viszont változik az élet során és az kiterjed(het) minden sejtre, de azt nem szokás a genom integráns részeként értelmezni, mivel nem a DNS-kód változik, hanem az expressziós állapotok.

A rák sztochasztikus mutációk gyűjteménye egy bizonyos sejtcsoportban, amik a sejtnövekedést- és proliferációt érintették. Ezt szervezeti szintű genom-módosulással nem lehetne kivédeni mivel célzott "ellenmutációk" kellenének egy adott esetben "hülyére mutálódott" sejtben. Inkább az immunrendszer fogja felvenni a harcot ilyenkor, ez a titok, vagy egy hatalmas szerencse (pl. valami úton-módon mégis sikerül apoptózist indukálni a sejtekben, vagy magától beindulnak a sejthalál-útvonalak még az áttét előtt). Ha egy sejtcsoport meghal, mert olyan helyeket érintenek a mutációk, akkor is van olyan sejt, ami továbbviheti a rákos burjánzást (mindig van ilyen), ezen nem segít a DNS metilációs mintézatának változása sem. Bár elképzelhető, hogy elszigetelt jóindulatú daganat esetén valami okból a környező szöveti struktúra olyan változáson esik át (akár a metilációs mintázat megváltozsa miat), hogy beindítja az apoptózist a rákos sejtekben, vagy "odahívja" az immunrendszert.