Minden élőlény küzd az életben maradásért és fajfenntartásért. Ez az ösztön az evolúció eredménye, vagy motorja?

Ez egyszerüen az a tény, hogy ha valamelyik élölény nem tud megfelelöen szaporodni, vagy nem életképes, az elpusztul - ezt nevezik evolúciónak.

Azt döntsd el, hogy ez a jelenség saját magának terméke vagy oka. Ugyanis az evolúció NEM tervezett dolog, hanem csak történik.

Ha arra gondolsz, hogy a sikeresebb egyedek (vagy fajok) maradnak fenn, akkor az egy egyszerű tény. Kb. olyan, mint az, hogy ha valaki gyorsabban fut, hamarabb célba ér.

Ha meg arra, hogy az egyes egyedek szó szerint küzdenek, az a fenti kijelentés egyenes következménye. A küzdő egyedek sikeresebbek azoknál, akik feladják.

Szóval nem származik sehonnan, hanem logikai evidencia.

Valóban.

Az első élőlényeknek nem is volt olyan. Nem volt semmiféle ellenségük - nem is volt szükségük rá.

Akkor kezdődött, amikor megjelentek az első állatok (fotoszintetizálni nem tudtak, enniük kellett).

Elkezdtek enni - és azok maradtak meg, akiket valami miatt nehezebb volt megenni, vagy jobban szaporodtak, stb.

Én értem amit a kérdező kérdez.Ha jól értem nagyjából arról van szó hogy mi az ami mondjuk táplálkozásra késztet egy kemoszintetizáló mikrobát,vagy mi az ami megkettőződésre késztet egy bacit.

Nagyjából az lehet a válasz hogy azopk a kezdeti replikációk akik még csak szervetlen anyagokból jöttek létre (tehát nem származnak "szülőktől") azok akárcsak egy szétvált kristály,ők is képesek voltak további növekedésre.Szóval ha az első ilyen kis izé szétvált akkor az RNS-e vagy esetleg DNS-e (az RNS valószínűbb) elkezdett másolatot készíteni és kiegészítődni mint egy kristály teszi ha kettétörjük és valami oldatba helyezzük.

Bocsánat,nem vagyok a téma szakértője.

Igen, a kristályok is növekednek, és akár versenghetnek is, bár nem úgy, ahogy az élőlények, és kicsit sem tudatosan. Ezért írtam, hogy logikai evidencia, vagyis egyszerűen nem tud másként történni.

Tegyük fel, hogy másként van, és egy faj nem küzd eléggé. Egy rivális faj vagy populáció hamar ki fogja szorítani (vagy egyszerűen felfalja, eltiporja, stb.), szóval visszajutunk az eredeti mederbe. :)

Az első élőlényeknél sem indította ezt semmi, hanem volt ilyen is, olyan is. Ezek közül az maradt fenn, amelyik nagyobb túlélési esélyt szerzett a tulajdonságai révén. Nem ő döntött, hogy küzdő típus lesz, egyszerűen csak ő maradt meg a sok közül.

Az evolúcióval, illetve minden hosszú távú természetes szelekciós folyamattal kapcsolatban sok az ok-okozati félreértés.

Képzeljünk el egy szitát, amin csupa, azonos formájú és méretű lyuk van.

A rácsra rá van borítva rengeteg, különböző formájú, méretű test.

Ha a rácsot elég sokáig rázzuk, lassan átpotyognak rajta a lyuknak megfelelő formájú és méretű testek.

A lepotyogott testek közt ülő szemlélő akár valami isteni csodát is láthat abban, hogy odalent minden test egyforma, nem tudva róla, hogy a rács felett még minden lehetséges forma létezett.

Ahhoz, hogy ne misztifikáljuk a dolgot, szükség van a rács, mint környezeti szelekciós feltétel felismerésére.