Milyen a kén-dioxid valódi szerkezete?

Erre egy jó mechanikai példa segít:

Képzelj el egy függőleges rugót, amire m tömegű testet helyezünk. Ha megrántjuk a testet lefelé, akkor lesz a testnek egy alsó és egy felső maximális kitérése az egyensúlyi (nyugalmi) állapothoz képest. Ezen maximális kitérésű állapotok a mechanikai példában megfelelnek egy molekula esetében két rezonancia formának (amennyiben csak két rezonancia forma írható föl egy adott molekulára).

A kulcs az idő:

A rugónál könnyen belátható, hogy időátlagban az m tömegű test az egyensúlyi állapot körül tartózkodik a legtöbb időt. Ugyanígy a molekulánál: időátlagban a molekula a rezonancia határformák átlagában tartózkodik legtöbb időt.

Van olyan, hogy adott reakcióban a molekula aktivált állapotára akár 9-11 határszerkezeti forma is felírható, azonban a lényeg ugyanaz: ezek időbeni átlaga képezi megvalósuló LEGVALÓSZÍNŰBB molekulaszerkezetet.

*"A rugónál könnyen belátható, hogy időátlagban az m tömegű test az egyensúlyi állapot körül tartózkodik a legtöbb időt."

Mivel ha minél nagyobb a kitérése az m tömegű testnek a nyugalmi álapothoz képest, annál nagyobb visszatérítő erő hat rá, ami a határállapotokról időben igyekszik visszarántani.

Megjegyzés: adott kémiai rendszer egy mechanikai rendszerrel akár párhuzamba is vonható: ezért párhuzamom a tudományos megközelítés feltételeit maximálisan kielégítik: a mechanikai rendszerekben a helyzeti, azaz potenciális energia a hajtóereje a változásoknak, kémiai rendszerekben a kémiai potenciál, azaz a kémiai helyzeti energia.