Mesterséges szupernova?

Szupernova nem vasmagú csillagból keletkezik (nincs olyan csillag, aminek a magja jelentős vasat tartalmazna) - hanem egyszerűen egy szupermasszív csillag halálakor. Ekkor igen, sok vas is keletkezik, de rengeteg magasabb rendszámú elem is.

Az atombomba meg egy csillag energiáihoz képest kb annyi, mint egy porszem arrébb gurulása a Föld teljes uránkészletének felrobbantásához mérni. Sok-sok-sok bolygónyi tiszta plutónium kéne ahhoz, hogy a robbanás ereje összemérhető legyen.

Sőt, a mi napunk egy átlagos napkitörése is több energiát tartalmaz, mint az emberiség történelmében eddig összesen felrobbantott atombomba (a kísérletiekkel együtt).

Amúgy ha egy vasmagot nagyon-nagyon összepréselsz, az attól még nem fog felrobbanni.

Maga a csillag halálakor történő robbanás egy nagyon érdekes fizikai jelenség. A csillagok alapállapotban hidrogént fuzionálnak héliummá. Ez felállít egy kényes egyensúlyt - a csillag gravitációja az egészet ponttá préselné, de a hidrogén fúziója akkora energiát ad le, hogy szétvetné az egészet. Ekkor kialakul az egyensúly, amit mi csillagnak hívunk - vagyis egy gömb, amit a gravitáció egyben tart, a magfúzió éppen szétvet.

Ez az állapot csillagmérettől függően eltarthat jópár milliárd, vagy csak pár millió évig (a kicsi csillagok "lassan" égetik az anyagukat, a szupermasszív csillagok nagyon gyorsan). Amikor elkezd jelentősen fogyni a hidrogén, a gravitáció végre elkezd felülkerekedni - a csillag elkezd összehúzódni. Viszont, ahogy összehúzódik, az atomok közötti súrlódás felmelegíti, és közben a nyomás is egyre növekszik, egészen addig a pontig, amíg a hélium atommagok közötti taszítást is legyőzi - ekkor a csillagban elkezdenek fuzionálni a hélium magok, melyek nagyságrendekkel több energiát adnak le. Ekkor hirtelen a fúzió veszi át a nyertes helyét, és a csillag a brutális energialeadástól felfúvódik - ez az állapot is eltart egy ideig, csillagmérettől függően. (Napunk vörös óriásként így fog meghalni).

Majd, ha ez a kényes egyensúly is összeomlik (elfogy a hélium) akkor a csillag újra összeomlik. Ha kevés az anyaga (a külső kéreg általában ekkor "kiszabadul") akkor ottmarad egy kiégett, vegetáló roncs, ami szépen lassan kíhűl - ez az állapot tíz-száz évmilliárdig is eltarhat, barna, majd fekete törpe lesz.

Azonban, ha a csillag anyaga az újbóli összehúzódás során is elegendő anyagot tartalmaz, beindul a jóval magasabb rendű anyagok fúziója. A magfúzió a vasig energiát ad le (vagyis kevesebb energia kell az atommagok egymásba préseléséhez, mint amennyi energia keletkezik a folyamat után) - a vasnál magasabb rendszámú elemeknél pedig már energiát vesz el a rendszerből. Azonban ha az összehúzódás tartalmaz elég anyagot, akkor a csillag az összeroskadás során eljuthat a vasig - és, ha kellőképpen nagy, akkor egy időre több energiát ad le, mint jópár nap méretű csillag a teljes életciklusa alatt.

Ez a folyamat az, amit mi nova-ként vagy szupernovaként látunk. Végül a csillag szétveti magát, a magja pedig addig roskad, amíg csak a belső magerők meg nem állítják. Ha megállítják, akkor általában egy neutron csillag lesz a végeredmény - egy olyan anyagmassza, amiben az elektronok belepréselődnek a protonokba, ahol már a protonok is belepréselődnek a protonokba - ergo egy pár km átmérőjű neutront kapunk végeredményként, ami szédületes sebességgel pörög.

Azonban, ha a visszamaradt anyag elegendő volt, akkor a gravitáció összehúzó erejét semmisem állítja meg - ekkor alakul ki a fekete lyuk, ami végül szabályosan matematikai ponttá préseli magát.

1. variáció: 1 Csillagot egy Fehér törpe pályájára állítjuk, majd a Fehér törpe a Csillaganyagát kezdi magába szívni, míg végül felrobban, ez a Szupernóva típus természetesen is megtörténhet.

2. variáció: A Neutroncsillag ütköztetése egy Fehér törpével.