A fényt le lehet lassítani?

Igen, ha erős gravitációs mező mellett halad el.

Egyébként nem.

A törésmutatóval rendelkező anyagok klasszikus nézet szerint lassítja a fényt, ám valójában az atomok között haladó foton továbbra is fénysebességgel halad, csak a szóródás közben a foton útja megnövekszik.

Silber írtam, hogy NEM lassítja a közeg a fényt.

Ez csak a meghosszabodott út miatt van a folyamatosan Compton-effektus miatt. Ha "visszafelé" számoljuk a meghosszabodott útból az időt, akkor kijön a fény sebességének lassulása.

Nem értem mit nem lehet felfogni azon, hogy a fény mindig minden közegben fénysebességgel halad.

Az más kérdés, hogy adott törésmutatójú közeg látszólag lelassítja a fényt. A kvantumeletrodinamika azaz a fény és a elektronok kapcsolatával és azok mozgásaival foglalkozó elmélet teljes egészében úgy kezeli a lassulást, hogy a fotonok szóródnak az atomok elektronjain. Ha valami szóródik, akkor az egy bizonyos alfa szöggel eltérül az egyenes útból. A szóródott atomon a fény eltalál egy másik elketront azon megint szóródik, aztán a következő és így tovább. Látszólag azt látjuk, hogy a fény egyenes vonalban halad a közegben csak lassabban valójában nem változik a fény sebessége. Csak az út

Innen v'=szumma s/summa(s)/c sebességet fogunk érzékelni.

Amikor megállítják a fényt, akkor sem áll meg, csak annyira sokszor szóródik a közeg atomjain, hogy a mérés során látszólag megállt a fényt.

Lehet jönni azzal, hogy így lassul meg úgy lassul a fény, ha egyszerűen valójában nem ez történik.

természetesen le lehet vezetni a lassulást a Maxwell-féle egyenletekből is ahol a dielektromos álllandót, is figyelembe veszik, de ennek az elméletnek a kvantált formája nem így interpretálja a folyamatot.

- Így tehát valódi lassulást csak a gravitáció tud létrehozni.

De ha azono módon értelmezem a kettőt. Már úgy, hogy a hossz és az idő hányadosából vezetem le a sebességet, akkor itt is más a helyzet:

Egy gravitációs mezőben lévő test által megtett távolság a következő n dimenziós térben

ds^2=g_ik dx_i-*dx_k

a g_ik az úgynevezett metrikus tenzor. Akinek vannak ehhez szükséges ismeretei annak ismerős lehet a koordinátarendszerben történő átváltások közötti tenzorra.

Ha ezt kifejtjük a négy dimenziós térre, gömb szimmetrikus testet feltételezve ezt kapjuk

ds^2=(1-2gm/c^2R)dt^2+r^2(1-rgm/c^2R)^-1+ r^2(dtheta^2+sin^2*theta*dpszi)

Hát ez lehet sokaknak kínai. De normáls esetben az út ennyi:

ds^2=a^2+b^2+c^2-c*t. Ehhez képest a fenti sokkal hosszabb.

Tehát a fény sebességénel állandóságát feltételve kiszámítjuk az időt ami alatt a fény ezt megteszi. Majd ezután egy fenti "normális" távolságot elosztjuk ezzel azt kapjuk hogy a fény lassabb volt. Méghozzá ugyanannyival mintha egy másik szintén Einstein-egyenletből lett volna levezetve.

Tehát ha nagyon pontosak akarunk lenni a fényt nem lassítja semmi.

A fekete lyuk is az időt lassítja le, nem a fényt.

Természetesen az idő lassulásának követkeménye a külső megfigyelő történő fény lelassulása.

Mivel minden információ csak fénysebességgel tud terjedni, emiatt egy külső szemlélő, ha megmérmi a fény sebességét, az alacsonyabbnak fogja érzékelni.