Számomra az egyik legnagyobb misztérium az osztódás után a növekedés. Hogyan van ez?

A konkrét kérdésre válaszoltam, annak ebből a szempontból nincs jelentősége, hogy nem értetted meg vagy további kérdéseid merültek fel. A molekuláris biológia pontosan leírja a génműködést, itt van erről egy rövid összefoglalás:

[link]

Ha valaki inkább abban hisz, hogy valamiféle láthatatlan spirituális dolog határozza meg a sejtek növekedését az elmúlt évtizedek tudományos eredményei ellenére az az ő dolga, de természettudományos témánál inkább ne hirdesse.

blacksquare!

Csak azért, mert magam is természettudományos végzettségű és szakmámban tevékenykedő vagyok, felhívom a figyelmedet egy gyakori hibára, amit a természettudományokkal foglalkozó kutatók és a néha alapvető ismereteket nékülöző rajongótáboruk evszázadok óta elkövetnek.

A "tudós", miközben azt hirdeti önmagáról, hogy egyetemes tájékozódást kíván megvalósítani a kutatott területek nagy részét önmagából próbálja magyarázni, tehát ahelyett, hogy kiindulópontja az átlátszó, transzparens egzisztencia lenne, önmagát keretek közé zárja és a kereteken belül látható és megfogható dolgokon kívül másnak a létét nem hajlandó még csak elvi síkon sem vizsgálni. Kicsit olyan ez, mintha az aranyhal a világ teljességét az akváriumon belüli léttel azonosítaná, és bár az üvegfal átlátható, mivel azon átúszni nem képes, ezért annak létét fiktív valóságnak kiáltja ki.

Magyarul az anyag öntudatra ébredését és annak működését abból eredeztetni, hogy az egyszer csak a véletlen folytán életjelenségeket volt képes mutatni, nemcsak hogy vallásszerű, amely Isten helyett a véletlen szót használja, hanem tökéletes tautológia, mert önmaga működését önmagából magyarázza. Ráadásul rendkívül tudománytalan és farizeus, mert a saját elméletével szemben azt a szkepticizmust, amelyet folyton követel, önmagán nem alkalmazza.

A tudományos gondolkodás nyitott, nem picit vagy nagyon, hanem teljesen és ha valamire a saját elméletét nem tudja alkalmazni, akkor a számára idegent nem elveti, hanem nyitva hagyja a gondolkodását azokra a területekre, amelyeket nem ismer. A "nem tudom" érték, míg a "biztos, hogy nincs ilyen"( csak azért, mert nem látom) együgyűség és ezzel nem megsérteni akarlak, de én inkább ezt nem hirdetném.

kédező döncsd már el hogy mire vagy kíváncsi , a kisbaba kifejlődése az nem evolúció .

Az evolucióban nincsenek köztes pillanatok ill az végtelen ,ez így olyan mintha az egyszerűsíthetetlenül összetett kérdését feszegetnéd de annak meg semmi köze az sejtjeink gyors felépüléséhez . A növekedés az nem evolúció hanem egy terv szerű végrehajtása egy utasításnak de azt senki nem tudja tudományosan megmondani hogy miért hajtják végre és pontosan hogyan az építkezést a nanogépeink.

Pietrosol

A természettudományos elméleteknek pont az a lényege, hogy képes egy még el nem végzett kísérlet kimenetelét megjósolni. Annak a misztikus halandzsának amire hivatkozol köze nincs a tudományban valóban fontos nyitott gondolkodáshoz. Nem tesz semmiféle előrejelzést, nem magyaráz meg semmit, ha a természettudományokat ez a fajta gondolkodás jellemezte volna az elmúlt évszázadokban el sem juthattunk volna idáig. Természettudós vagy, így gondolom nem kell részleteznem, hogy mit jelentett volna ha rögtön a természetfelettihez fordulnak a tudósok, ha valami hiba csúszik a számításaikba, vagy a műszereik nem elég pontosak.