Mi az az elektromos töltés?

A Wiki valóban nem írja le, hogy mitől van töltése az elektromosan töltött részecskéknek, és hogy mi is a töltés valójában. De csak azért nem, mert ez mind a mai napig vita tárgyát képezi, senki sem tudja pontosan és biztosan. Ezért egyelőre egyszerűen csak elfogadják hogy van, létezik, meghatározzák az értékét, leírják a tulajdonságait, hatásait, következményeit, és közmegegyezés alapján a proton töltését veszik +1-nek, míg az elektron töltését -1-nek.

Ennél többet az elektromos töltés mibenlétéről sehol sem fogsz találni egyelőre. Valószínűleg sokkal mélyebb kvantummechanikai ismereteket igényel e kérdés megválaszolása, mint amivel ma rendelkezünk.

Hát akkor menjünk bele a kvantumelektrodinamikába a kérdés megválaszolásához.

A virtuális foton:

A határozatlansági reláció következménye. Ez egy ilyen szorzat tulajdonképpen: dE*dt<=h/2*pi

Azaz az energia és az idő szorzata mindig kisebbnek vagy egyenlőnek kell lennie az úgynevezett redukált placnk állandónál( a planck állandó az energia legkisebb egysége értéke kb 6,602*10^-34 Js). Tehát kellően rövid időre létrejöhetnek nagy energiák és viszont. A töltések,( illetve a mágnesek), jól hatnak kölcsön ezekkel, ebből erednek ezek a tulajdonságok)

Amikor kiteszünk két töltést egymástól x távolságra, akkor azok elkezdenek virtuális fotonokat "cserélgetni" egymás között. Két ellentétes töltésű részecske közül az egyik jobban hajlamos lesz a virtuális foton elnyelésére mint a másik emiatt az elkezd közeledni hozzá. Valahogy úgy kell elképzelni, hogy egy apró golyó minden irányba kilök valamit, azonban az egyik irányban az út tisztává válik, mert a másik irányban a másik golyó azokat amiket kilököt elnyelte. A pozitív töltés az, amelyik hajlamos volt elnyelni a fotonokat a negatív pedig az, amelyik nagyobb hajlamot mutatott a fotonok kilökésére.

Nézzük az azonos töltésekre példát.

Az előbbi helyzetben arra mutatott hajlamot, hogy elnyelje a fotonokat. Ám most mindkettőnek erre lenne hajlama, így ez a hatás nem tud érvényesülni. A két azonos töltéssel rendelkező test azonos állapotú fotonokat lő ki magából, ezek mindig taszítani fogják egymást.

Így tehát az elektromos töltés definíciója bármilyen nehezen is megérthető az úgynevezett virtuális fotonokkal való kölcsönható képességet jelenti.

A magfizika elegendően bonyolult ahhoz, hogy nagyon sok és elmélyült tudással lehessen megérteni. A wikipédia nem ez az eszköz, bizonyos mélységen túl nem képes információt közölni.

Bármilyen hétköznapi kérdés megválaszolásánál mehetünk mindig eggyel mélyebb szintre, míg eljutunk oda, hogy a válasz már abszolút nem fogalmazható meg hétköznapi szavakkal. Ilyen a töltés is.

Az anyag építőköveinek is megvannak a maguk tulajdonságai, amelyek vizsgálatához már csak közvetett eszközök állnak rendelkezésre. A magerők belső szerkezete ilyen. Sok tulajdonság van, amelyeket valamilyen módon mérnek, a szabályokat matematikai eszközökkel írják fel. A matematikai eszközöknek vannak önálló tulajdonságaik is, amikor ebben kapunk egy eredményt, a feladat az, hogy megkeressük ennek a fizikai valóságban létező megfelelőjét. Ez szükséges ahhoz, hogy elméletünk ellentmondásmentesen magyarázza a világ általunk észlehető jelenségeit.

A magerőket és a hordozóikat (közvetítőiket) különféle, a tapasztalatoknak megfelelő matematikai operátorokkal írják le. Az operátorokkal jellemzett tulajdonságok között van egy, amelyet töltésnek neveznek, és amelynek a viselkedését a matematikai egyenletekkel ki lehet számítani. Már csak arra van szükség, hogy minden eredménynek feleltessük meg a tapasztalt valóság egy elemét. Ha ez teljes mértékben sikerül, akkor azt mondjuk, hogy szinkronba hoztuk való világról szerzett tapasztalásunkat az őket elíró matematikai ismereteinkkel. Az elektromos töltés tehát a magerők egy tulajdonsága, amelyre az ismert tapasztalásunk van, és az összhangban van a leíró matematikai összefüggések lehetséges eredményeivel. Az "információcsere" pedig, amit az egyenletek közvetítenek, a kölcsönhatás. Az elektromos töltés nevű tulajdonságé olyan, hogy azonosak taszítják egymást. Ilyen természetű az erőátvitel, azaz a részecskecsere.

Nem olyan. A keresést nem úgy kell érteni, mint amikor a trehány ember keresi a széthányt zokniját. A keresés itt mély gondolkodást, elemzést és a meglévő eredmények összevetését jelenti. Ennél a "keresésnél" nem létezik összetettebb gondolkodás.

Mondok példát. Newtontól kezdve volt egy elmélet az erőhatásokra. Elég egyszerűnek tűnt. Közben fejlődött a tudomány és számtalan kísérlet és megfigyelés volt. Minden esetben a megfigyelést ellenőrizték az erőtörvényekkel. Egyszer feltűnt, hogy nem jön ki az egyenletekből az az eredmény. Eleinte azt kutatták, mit hagytak ki. Egy idő után kiderült, hogy semmit, de az eredmény nem egyezett a megfigyeléssel. Sok különböző kísérletet végeztek, míg rájöttek, hogy bizonyos esetekben mégsem érvényes a Newton törvény. Próbálták átalakítani, de nem sikerült. Ezek a kísérletek, eredmények, próbálkozások mind rendelkezésre álltak, amikor jött egy Einstein, aki áttekintette az egészet, és azt mondta, kezdjünk mindent elölről, alkossunk egy új szemléletet, hogy minden megfigyelést számítások is igazoljanak. És megszületett a két relativitáselmélet. Persze egy kicsit több minden történt, de ahhoz több száz oldalas könyvet kellene írni.