Hogyan melegíti fel a Nap a Földet?

Rendben, ha már képtelen vagyok feküdni,(a hátamon az oldalamon a mellkasomon olyan fájdalmaim vannak, és az orvosok se tudtak segíteni igaz, nagyon erős fájdalomcsillapítót kaptam, de csak egyszer egy nap. azt is inkább délelőttre,akkor főzni tudok legalább) akkor most válaszolok. (ha ülök,csökken a fájdalom)

Amit írtam nem kamu, s tulajdonképpen nem volt szándékom soha senkinek elmondani.Csak hárman tudtak róla a szüleim és a férjem - bár ő tiltotta és féltett. Így nagyon ritkán és keveset mondtam el neki. A szüleim pedig megijesztettek már gyerekként- ha bárkinek elmondod elhurcolnak nagyon messzire! Így megtartottam magamnak és élveztem a legtökéletesebb szabadság érzetét miközben igyekeztem megérteni mind azt, amit megtapasztaltam.

Jól tudom hihetetlen fantáziának tűnik, de nem az. Magam se hittem sokáig és gyerekként nem értettem, hogy miért vinnének el, azért mert több km távolságról is látom, hallom anyámat és úgy mintha ott lennék mellette?

Fiatal felnőttként pedig féltem tőle, mert csak megtörténtek velem ezek a furcsa dolgok.1966 ban történt meg velem először, hogy kíváncsi lettem mi az amit átélek, ami történik velem és kezdtem utána járni, ellenőrizni, hogy valóban megtörtént? Valóban ott voltam valahol tőlem 200 km-re? S bizony vettem a fáradságot, vonatra ültem és meggyőződtem arról igaz, vagy nem. S akkor értettem meg miért intettek hallgatásra a szüleim-- mert az oroszok elvittek volna. A képességem többet jelentett volna számukra a hidegháború idején, mint ma egy műholdas leskelődés" egy idegen ország területe felett!

Miképp volt lehetséges? Ehhez először ismerni kellene az élet energia hálózatát úgy ahogy valójában létezik-- de az orvostudomány még mindig nem kapcsolt-- kutatgatja de úgy látszik nem gyártanak már tantuszt ezért nem esik le nekik...

két különböző töltésű energia hálózat van a testben. Mind kettőt ismerik, de azon még nem gondolkodtak el, hogy miért van az egyik vezetékben (idegszálakban) és miért futkos a másik szabadon? (aminek a pontjait a kínaiak i.e 3000 óta szurkálják!

Bármelyik hiányzik, az élet vagy elpusztul, vagy komában vegetáló sejtkupaccá válik.

De csak az egyik képes elhagyni a testet, a kínai szálrendszer a negatív töltésű. Természetes módon viszont nagyon ritka képesség lehetett az idők folyamán. S ha valaki képes is volt rá, nem feltétlenül értette meg, inkább félelmet vált ki egy fiatal emberben.

Na most nincs olyan, hogy én akarom és akkor megtörténik, sok éven keresztül csak spontán történés, valami kiváltja és valószínűleg a sokszori spontán történés okozza később a "fellazulását" aminek köszönhetően már akarattal is elérhető. Én kb. 30-32 éves koromra értem el a tudatos kilépést. De azt is úgy, hogy nagyjából 10 kilépésből 1-2 alkalommal sikerült csak, oda mennem ahová én akartam!

Az alatt az idő alatt kb. 10 percig, a testem koma állapotban volt. Vagy is szó szerint, kacérkodtam a halállal! ezért tiltotta a férjem, szinte rettegett még belegondolni is...

Bejártam a világunkat és megutáltam az emberi fajt. Ha nem születik két csodálatos unokánk, akiket ráadásul itt felejtettek a szülők 9 éve nálunk, akkor talán soha eszembe se jutott volna, hogy akadozón ugyan, (mert ehhez minm. egyetemi tudás kellene) de leírjam. Úgy érzem, hogy Ő irántuk érzett szeretetem és féltésem volt az OKA, hogy megbékéltem a világgal, de főleg a következő nemzedékekre gondolva.

S persze ehhez még az is hozzájárult, hogy beáramlott a babonaság, a vallásos bigottság több-százfélesége is a határainkon. A modern sódereket (para-ezo-hindu-tibeti meditáció, ufo és fénylények Intelligens tervező egy másik univerzből stb. mindezzel ártanak a fiatalok gondolkodásának.

arra számítottam hogy nem mindenki fogja elhinni-- különösen a Földdel kapcsolatosat-- de mindenképp ha elolvassa valaki, a fejébe marad és alkalomadtán elmondja másnak és megint másnak, még ha jót nevetnek is rajta-- végül csak fennmarad valamiképp az utódaitoknak és eszükbe fog jutni... és félteni az életet, a gyerekeik életét....

Nagyon komoly dolog az amit írok... ha prof. lennék akkor lehetne szavamnak súlya... de hiába írtam régebben egy geológus prof.-k, arról amit megtudtam a Földünkről, kiakadtam a válaszától; "Nem kell félnie kedves asszonyom, Isten megvédi az emberiséget..."