Lehet-e hagyományos atomreaktorral rakétát üzemeltetni? Ha igen miért nem ilyen rakétákkal küldenek szondákat a Naprendszer bolygóira?

Nos az hogy egy atomreaktor kellő mennyiségű energiát ad az ide kevés. Kellő mennyiségű anyag is kell mellé, amit ez az energia kilök (ennek is van tömege, minél nagyobb annál jobb, minél gyorsabban megy ki annál jobb).

Az atomreaktorban sok a nehéz elem(urán, nehézvíz) és a nehéz elemekből készült védőburkolat(acél, ólom), ezért a tömeg/energia aránya messze elmaradna egy kémiai rakéta tömeg/energia arányától, ráadásul egy sima reaktor nem alkalmas arra hogy néhány perc alatt hirtelen iszonyú mennyiségű energiát adjon le. Mert ugye ez kell a föld gravitációjából való kiszakadáshoz.

A rakétákat tehát a kiáramló anyag lendületével lökik előre, vagyis a kiáramló anyag tömege szorozva a kiáramló anyag sebességével. Tehát lehet csökkenteni a tömeget ha a reaktorod energiáját arra fordítod hogy az az anyag gyorsabban lövelljen ki! Épp ezért meg a radioaktivitás miatt ez a meghajtás inkább csak a világűrbe való, földön földközelben remélem soha nem lesz ilyen.

A világűrben való meghajtáshoz viszont már többféle megoldást is kidolgoztak, volt amit már ki is próbáltak.

A plazmahajtómű (nagy sebességgel kis anyagmennyiség áramlik ki) alkalmas erre, magát a hajtóművet már ki is próbálták, egyenlőre napelem biztosította az energiát hozzá.

A Voyager 1,2 űrszondák elektromos ellátását viszont kisebb reaktorok fedezik ma is. Ez csak egy urán cső amibe egy uránrúd lassan betekeredik (léptetőmotorral).

A keletkező hőt a nem túl hatékony termoelem aknázza ki.

Vagyis turbina meg ilyesmi nincs benne. Nem is lehetne, mert a forgómozgás letérítené a pályájáról a berendezést.

Tehát az energia kivétel és átalakítás a reaktorból sem megoldott problémakör még.

És hogy miért írtam hogy nem biztonságos. Mert kémműholdak is működtek már ezzel az energia forrással amit az előbb leírtam. Azért hogy ne lehessen őket észrevenni (nem kell napelem). Ám amikor az egyik orosz berendezés lezuhant Kanada északi részén, több ezer hektárt és egy tavat elszennyezett radioaktivitással.

Volt egy másik terv is, szerencsére az sem valósult meg.

Atombombákat robbantanának sorozatban egy nagyon erős tölcsérben/parabolatányérban ami az űrhajótól hátrafelé elirányítja a robbanásokat, így előre lökdösve az űrhajót.

Na ez meg már az őrület határát súrolja.

"Az atomreaktorokban is van akkora mennyiségű urán, amely atomrobbanást képes előidézni, ezért használnak moderátort."

Ehhez annyit tennék hozzá hogy ha csak az atomok számát veszed figyelembe igen, de a dúsítottság is számít.

Atombombát csak nagy arányban dúsított anyagból lehet csinálni, a reaktorokban jóval alacsonyabb a dúsítottság, ezért egy atomreaktor atombombaként soha semmilyen körülmények között nem robbanna föl. (Csernobilban és Fukusimában is a gőz és a keletkező hidrogén okozott problémát.)

„Állítólag a hidegháború alatt fejlesztetek olyan megtorló rakétákat amelyeket bevetés esetén a reaktorból származó bomlástermékek hajtanak meg. Miért nem lehet a Földtől távol ilyeneket használni?”

Erősen kétlem, hogy fejlesztettek volna ilyeneket, azt meg még erősebben, hogy működtek is volna. Ezért nem lehet ilyeneket használni bolygóközi utazásra.

Olyan megtorló rakétákat tudok elképzelni, amik a reaktorból származó erősen radioaktív hulladékot ellenséges terület fölé viszik, és ott szétszórják, ez az úgynevezett piszkos bomba (vagy az angolban „sózott bomba”, „sóval hintsétek fel a helyét”; [link] ). Ennek speciális változata a kobaltbomba, ami elég hosszú felezési idejű izotópokat szór szét ahhoz, hogy reménytelenül sok idő kelljen búvóhelyeken tölteni a túlélőknek, így minimalizálva azok számat. Amúgy a kobaltbomba a Dr. Strangelove című film „Doomsday Machine”-ja, ítéletnap-szerkezete is.

[link]

Még régebben olvastam, nem ad közvetlen választ a kérdésre, de van benne róla szó, és szerintem neked, kedves kérdező, érdemes elolvasnod. Végül is a kérdésedről szól (illetve annak továbbgondolása).