Elvileg 16 gramm oxálsavval tudok 100 liter vizet nullás gh ra lágyítani. Így leviszem a PH-t 5 re. Hány gramm NaOH kellene, hogy a PH 6,5 és 7 közé essen?

Látom, jó régi már a kérdés, de... Kedves kérdező, nem tudom azóta mire jutottál, de javasolnám, ha ilyen jellegű problémába ütközöl, inkább gyakorló akvaristáktól kérj tanácsot, például az Akvárium Magazin fórumán, de akár a főszerkesztőjétől is. Én még nem alkalmaztam az oxálsavas vízlágyítást, de annak idején az Akvárium Magazinban olvastam erről az eljárásról. Amit viszont már kipróbáltam, az a trisós módszer. Az éppen lúgos irányban tolja el a pH-t. Természetesen feltehetőleg minden kémiai módszernek lehetnek káros mellékhatásai, például utóbbinak a foszfát képződés. De a mérlegre a többi szempontot is fel kell tenni, mielőtt kikiáltanánk valamelyiket nem kívánatosnak. Ha nem ipari mennyiségben állít elő az ember lágyvizet, akkor a környezetet egészen biztosan nem fogja megterhelni annyira, hogy a mi Grétánk összevonja a szemöldökét. Az akvarisztikában már kibpróbált a trisós, és az oxálsavas módszer. Ezek veszélye éppen abban rejlik, ha valaki kapkod, és lekötetlen vegyszert hagy a vízben. A vízlágyító műgyanta drága, és egy kilógyival, ha jól emlékszem száz liter nullás vizet lehet előállítani, ha a víz keménysége 16 nk°-os. Nálam a víz 25 nk°-s, tehát alig lenne több 50-60 liternél. A regenerálás macerás, és annak is van anyagi vonzata, nem mellesleg az is egy kémiai eljárás. Nálunk a víz annyira vasas, hogy a neten vásárolt vasteszt skáláján nincs annyi osztás. Ahhoz, hogy RO készülékre gondolhassak, először vastalanítanom kellene a vizet, mert a membrán pillanatokon belül tönkremenne. Egy vastalanító berendezés százötvenezer forint környékén kezdődik (töltet nélkül), és az a vasasság, amihez ajánlják, kb. a fele annak, amennyi a vizünkben van. Talán a legolcsóbb, és legsemlegesebb módszer az esővíz, vagy hólé gyűjtése lenne, ám egyáltalán nem mindegy, hogy hol teszi ezt az ember, illetve az, hogy mennyi vízre van szüksége. Éppen ezért kell mérlegelni, hogy talán mégiscsak érdemes lenne megpróbálni az oxálsavas, vagy a trisós vízlágyítást, noha az oda nem figyelésnek nagyobb kockázata van, de nem maga a módszer hibás, hanem a kapkodó hozzáállás.