Fizika tanárunk újabb beugratós kérdése: Miért pont 50Hz a hálózati feszültség frekvenciája?

Nem biztos, hogy korrekt a válaszom, de ugye az emberi szem másodpercenként 24 képet tud megkülönböztetni. 24 kép/s alatt a mozgást szaggatottnak látja, 24 kép/s felett viszont folyamatosnak. Vannak olyan fényforrások, amik nagyon gyorsan tudják változtatni a kibocsátott fény mennyiségét. Célszerűen úgy kell tehát a frekvenciát meghatározni, hogy ez a vibrálás ne tűnjön fel. Bár a szem 24 kép/s felett folyamatosnak látja a mozgást, a vibrálást még ezen a frekvencián is érzékelni tudja. Célszerűen tehát megduplázták ezt a frekvenciát, és hogy szép kerek szám legyen, felkerekítették 50-re, így könnyebb fordulatszámokkal, áttételekkel számolni mondjuk egy generátor esetén.

De ha jól tudom régen teljes volt a káosz 16-tól 133 Hz-ig volt mindenféle frekvencia. Az 50 Hz – illetve más területeken a 60 Hz – végül is csak megállapodás kérdése. Túl magas frekcencia sem jó, mert a generátorok gyorsabban kell, hogy forogjanak. A túl lassú meg ugye mint írtam vibrálást okoz. Az 50 Hz kb. akkora frekvencia, ahol már nem érzékeljük a vibrálást.

A beugratós részét nem igazán értem. Hacsak nem arra célozz, hogy az áram veszélyessége az emberre nézve frekvenciafüggő is, és 50 Hz környékén a legveszélyesebb.

De nyilván nem ez volt a cél.

A váltakozó áram azért terjedt el, mert transzformátorral nagyon egyszerűen átalakítható a feszültség. Emiatt nagyon nagy távolságra szállítható úgy, hogy a távvezetékben minimális a veszteség. Ugyanakkor túl magas frekvencia sem jó, mert ott is megnő a veszteség a kapacitív és induktív ellenállás miatt. Szóval az 50 Hz egy kompromisszum, van ahol 60 Hz, a televízió szabványok pedig a hálózati frekvenciához alkalmazkodtak, és nem fordítva. (Az NTSC például a 60Hz-hez Amerikában és Japánban.)