Ha az űrben nincs oxigén, akkor hogy éghet a nap?

[link]

Itt olvasgathatsz.

[link]

Amúgy nem kémiai reakció, hanem fizikai, bár ilyen szinten erősen össze van fonódva a dolog. De itt nem kémiai kötések, hanem magátalakulás történik: két hidrogén atom (két proton) fuzionál egy hélium atommaggá.

Itt részletesen elolvashatod, hogyan is zajlik a dolog:

[link]

És hogy hogyan keletkeznek a csillagok, mint a Nap:

[link]

A magfúzió mégis mióta számít kémiai reakciónak? Azért mondtam, hogy inkább OLYAN mint egy izzó vas darab, nehogy a kedves kérdező egy nagy adag égő hidrogénnek higgye.

Nem értem, mi ez a kellemetlen lepontozás.

A nap nem ég. Igen, régen, párszáz éve azt hitték, de ami ott megy az nem égés. (De egyébként ha égne, akkor azt úgy "oldaná meg", hogy lenne légköre. A Földön is minden éghetőt meg tudunk gyújtani, pedig a világűrben nincs oxigén, mi pedig a világűrben vagyunk.)

A nap a hőt a magfúzióból nyeri. Ez annyit jelent, hogy a hidrogén atommagok pokoli nagy hűmérsékleten könnyen ütköznek egymással, és ez az ütközés gyakran azzal jár, hogy egyesülnek az atommagok, és a hidrogénekből hélium lesz. Ez pedig nagy energiafelszabadulással jár.

És hogy hogyan keletkeznek a csillagok, mint a Nap:

[link]

Idézet ebből:

"A csillagok születése több millió éves folyamat, és több szakaszból áll: egy molekuláris felhő belsejében csomósodások vagy globulák jönnek létre, ezekből előbb protocsillagok, majd csillagok lesznek."

A csillagok száma a becslések szerint 3 a 23-on. Leírunk egy hármast, majd 23 db nullát. Ez rengeteg. A nagy bumm a „tudomány” szerint 13,7 milliárd évvel ezelőtt történt.

Születnek csillagok? Tehát ez a rengeteg csillag ez alatt a 13,7 milliárd év alatt „született”?

323 osztva 13,7 milliárd évvel = 21.897.810.218.978 db csillag évente. Ez másodpercenként 694 375 csillag! Ember nem volt még, aki egyetlen egy csillag születését is látta volna, nemhogy másodpercenként ennyit.

Tudom, tanulatlan és troll vagyok, ezt már olvastam magamról... ne fáradjatok! :)