Hogyan van az, hogy a fény 80 % -a zavartalanúl áthatol egy vastag üvegfelületen, egy fele vastagságú papír lapon, meg teljesen elnyelödik?

A foton (elektromágneses hullám kvantuma, egysége) alapvetően nem egy részecske, hanem egy hullám, egy rezgés, amely megfelelő kísérletekben részecskékhez hasonló tulajdonságokat is tud produkálni. Nem gyorsul és nem lassul, hanem mindig és mindenkor 300.000 km/s sebességgel halad. A kibocsájtás (emisszió) pillanatától a becsapódás (elnyelődés, adszorpció) pillanatáig mindig állandó és azonos a sebessége, soha nem gyorsabb és nem lassabb. Tehát ne úgy gondolj rá, mint egy kis golyóra (mint pl. az elektronra vagy a protonra), hanem inkább úgy, mint a tóba dobott kő által keltett vízhullámokra. Ennél az analógiánál a tó a minket körülvevő tér, a beledobott kövek az elektronok, és a víz felületén látható hullámok pedig az elektromágneses hullámok (mint pl. a fény). Ez persze nem fedi a valóságot, de így talán könnyebb elképzelni a dolog mibenlétét.

Amikor felkapcsolod a lámpát, akkor zárod az áramkört, így megnyitod az utat az izzószálban az elektronok előtt. Ekkor megindul az elektronáramlás, ami keresztülhalad az izzószálon. Adott mennyiségű elektronnak kell egy bizonyos keresztmetszet a vezetőben, amin át tudnak haladni. Ha ez a keresztmetszet túl szűk, akkor az adott vezető (izzószál) felmelegszik. A hő emelkedése folyamán az izzószál elektronjai egyre nagyobb rezgésszámra tesznek szert (a hőenergia végső soron mozgási energiaként jelenik meg az elektronokban). Amint az izzószál elektronja elér egy bizonyos rezgésszámot, akkor gerjesztett állapotba kerül. Ezt követően igen rövid idő múltán (nagyságrendileg milliárdod másodperc) visszaugrik alapállapotába, miközben a felgyülemlett plusz energiáját kisugározza elektromágneses hullám képében (hőként, fényként).

Kicsit úgy tudnám szemléltetni a dolgot, mintha az izzószál elektronjai egy csomó kis "öngyógyuló" lufik lennének, a keletkező hőenergia pedig a lufik felfújódásához vezet. Ez csak egy bizonyos értékig működik (elektron gerjesztett állapotba kerül), utána a lufi nem bírja tovább és kidurran (energiakibocsájtás), miközben megrezgeti a levegő molekuláit, hallható hangot kiadva (az elektron leadja az energiáját elektromágneses hullámok képében). Ezt követően a lufi hirtelen összemegy és összeforr (elektron visszalép alapállapotba), hogy újabb adag levegőt tudjon magába gyűjteni. Kábé így lehet elképzelni a folyamatot: az elektron is valami ilyesmit művel, egy ideig elnyeli a vele közvetített energiát, majd amikor már "nem bírja tovább", akkor kipukkan, és kisugározza az addig összegyűjtött energiát (elektromágneses hullám képében), és kezdődik az egész folyamat elölről.

Jól bele lehet zavarodni.

"hanem mindig és mindenkor 300.000 km/s sebességgel halad"

Pont nem mert csak egy frekvencia van ami pont ennyivel halad és az is csak vákumban.

A többi elektromágneses cucc is hülyeség.

A fény ugyan olyan mechanikai hullám mint egy hangszóróbol kijövő hang ,annyi extrával hogy az elemi rezgéseknek van egy síkjuk és persze gyorsabbak mint a hang, nincs szükségük közegre (létezésében rezeg) de a jellemzői ugyan azok pl hosszabb hullám,alacsonyabb frekvencia és nagyobb sugárzó felület együttese.

Egy hangszórónál is a hoszabb hullámokat nagyobb hangszóróval jelenítjük meg.

A kérdésed behelyettesíthető hanghullámokkal és két olyan fallal amik külön frekvenciák elnyelésére van hangolva,vagyis a kérdésedre az a válasz hogy a papír azt a bizonyos fényfrekvenciát jobban elnyelte mint az üveg.

Más kérdés hogy közben elektronokat buzergatott a papírban ,de ne tévesszen meg ,a hang hullám is gerjeszti a papírlap elektronjait csak oly csekély mértékben hogy nincs jelentősége, nem ég el, de ha egy lézerrel világítassz a papírra akár ki is gyulladhat .

Próbáld ki ha nem hiszed el,jó kisérletezést!