Lehetséges, hogy a világegyetemben a törvények, a szabályok és úgy az egész értelem nélkül csak úgy összeálltak?

Igen, lehetséges.

Már elég sok szabály és lelet ismert, hogy mindez hogyan állt össze.

Miért? Te még mi mást tudsz elképzelni? Hogy mindig is itt volt?

Butaságokat meg ne írjál, az "érveid" nem stimmelnek. Tanulj valószínűségszámítást, ha érdekel - de ha nem ismered, akkor ne akarj érvelni vele.

A liszt és a tojás vonzza egymást? Kémiai kötéseket alakítanak ki spontán, vagy a természetben gyakran előforduló körülmények hatására? :)

Azt lépem, hogy totálisan más érveket hozol fel. Szóval, ha Harry Potterben Ronnak eltört a varázspálcája, az egyértelműen jelzi, hogy a Föld igazából egy hatalmas narancs. Nem így van? Pedig látható az ok-okozati összefüggés...

A józan paraszti ész jól működik olyan méret- és időtartományban ahol élünk, de csúnyán el tud bukni ha ezekből akár fel- akár lefelé jelentősen eltérünk.

[link]

Ez itt például egy kalcitkristály, a levegőben lebegő részecskékből ülepedik ki, teljesen magától, jelentősen csökkentve a helyi entrópiát.

Ahhoz, hogy a HIV rezisztens legyen az AZT-re (régebben az egyetlen gyógyszer, most már több is van), 3 független mutációra van szükség, mindegyiknek 1:40 000-hez az esélye, vagyis összesen 64*10E12 ami bazi valószínűtlen, józan ésszel gyakorlatilag a nullával egyenlőnek mondanánk. A gyakorlatban viszont minden esetben kialakul a rezisztencia, egyrészt mert vírusban is nagyon-nagyon sok készül, másrészt egyetlen mutációnak is van egy kis előnye.

[link]

Ez meg itt arany mind, nem is ionos oldat, hanem rendes molekuláris arany, csak éppen nanoformában és a tulajdonságai alapvetően mások mint amihez mi itt a milliméteres-pár kilométeres tartományban hozzászoktunk.

Lehetséges, sőt, több mint valószínű. Adott egy rendszer, amelyben bizonyos szabályok szerint létrejött az anyag, majd ebből az anyagból a bolygónk, rajta az élet végül pedig mi emberek. Csak az egónk miatt hajlamosak vagyunk a kalapácsot a nehezebbik végénél megmarkolni és azt hinni, hogy mindez kifejezetten nekünk, miattunk lett így megkomponálva, hogy mi létrejöhessünk benne. Márpedig épp ellenkezőleg a valószínűbb: az adott szabályok szerint a mi létformánk kialakulhatott (a szabályok ezt megengedték), innentől kezdve pedig csak idő kérdése volt, hogy mikor játszanak össze a szükséges körülmények eléggé ahhoz, hogy az ki is alakuljon. Időnk volt, az Univerzum kb. 15mrd éve létezik, és Földünk is idestova közel 5mrd éve egyben van. Persze, voltak próbálkozások korábban is, amelyek nem jöttek össze (lásd pl. a Marsot vagy a Vénuszt, nem is kell nagyon messzire menni). Bizonyos körülmények ott is összejátszottak, feltételezhetően volt valamikor pl. folyékony víz mindkettőn, csak aztán valami közbejött, nem úgy alakultak a dolgok.

Univerzumunk minden egyes apró összetevője ugye bizonyos, jól meghatározott szabályok szerint működik. Ezeknek az alapvető szabályoknak engedelmeskedik minden, amit ma ismerünk. Az a "minden" pedig egy irgalmatlanul nagy szám, gondolj csak bele, egy csepp vizet mennyi atom alkot, felfoghatatlanul sok. És az csak egy cseppnyi víz, hol van az a bolygónkhoz, csillagrendszerünkhöz, vagy az Univerzumunkhoz képest?

Ha egy rendszert ennyiféle változó alkot, akkor azok kombinációja jó közelítéssel a végtelenhez tart. Márpedig a nagy számok törvénye alapján ha csak minden 100mrd-adik (100x1000x1000000 !!) csillag hivatott arra, hogy sokmilliárd éves élete folyamán valamikor élet alakuljon ki valamelyik bolygóján, az akkor is azt jelenti, hogy kb. 100mrd különböző helyen jelenik meg az Univerzumunkban az élet. Minimum. Szerintem.