Mi ennek a neve?

Még egy kis hidegrázás a 10. válaszolónak: Kb. negyed órája találtuk meg a 3. pókszázlábút a lakásban. Az előszoba falán terpeszkedett, szó szerint. Lefújtam spray-vel, elszaladt; de megtaláltuk, és újból fújtam... Néhány lába leesett, és még egy ideig mozgott; maga a pókszázlábú is mozgott még egy kicsit.

Kíváncsiságból lemértem: 2,9 cm hosszú; az első csápjai 5 cm-esek; a lábai nagyjából 4 cm-esek. (Nem számoltam meg, mennyi van neki, de sok.)

Na, most tessék elképzelni ezt, amikor a falon szétterpesztve van az összes lába...

Most megyek, és eltakarítom a "romokat"... :D

Éééés jöttem megint ijesztgetni. :D

Kb. két órával ezelőtt elindultam a bankba. A lépcsőház ajtaja előtt kívül még van egy lépcsőfok lefelé, a járdára; és ott ácsorgott egy "eeeekkora" pók. Életemben nem láttam még ilyet: nagyobb volt, mint egy nagy kaszáspók, szürke, vastagabb lábakkal, és a potroha furcsán mintázott, fekete és sárgás, olyan kidülledő.

Egyszercsak elindult, és ment néhány centit a járdán.

Közelebb hajoltam, hogy szemügyre vegyem, erre - eskü - támadóállásba állt... :O

Na, jó, lehet, hogy az védekezőállás volt, nem értek hozzá. A lényeg, hogy valahogy hátrébb húzta a testét, a föld felé, felemelte néhány lábát (kettőt vagy hármat), és hadonászott (vagy kapálózott) velük, mintha ütni akarna. És közben iszonyatosan csúnyán nézett rám néhány szemével... :D

Addigra már – az első pánik után, hogy az a rusnya jószág esetleg egy óvatlan pillanatban bemehet a lépcsőházba; sőt, hogy szaporodik, és az utódai rendszeres látogatói lesznek a háznak... – megvolt a haditervem: gyorsan kellett cselekedni, nehogy kereket oldjon, tehát nem jöhettem vissza a lakásba a spray-ért; úgyhogy eszméletlen lélekjelenléttel kiszedtem két reklámújságot a postaládából, és kockáztatva, hogy esetleg rám ugrik vagy leköp vagy nekemront vagy mittudomén, egy lendületes ütéssel agyoncsaptam...

Összezsugorodott, és nem moccant többé. Béke poraira. :D

Komolyan nem értem: egy elég nagy város belvárosában lakom, közel a főúthoz; igaz, alig 400 méterre van a Duna-part, de addig (és a környékben a többi irányban) sehol egy erdő, egy park, egy liget. Fogalmam sincs, hogy kerülnek ide az ilyesfajta jószágok. Hacsak nem változtatják az élőhelyüket, húzódnak befelé a városokba ők is.

Pár éve még kertes területen laktam, ott is találkoztam néhányszor egy addig soha nem látott pókfajtával. Próbáltam rákeresni a neten: amelyik a legjobban hasonlított rá, annak "hivatalosan" az Alföldön kellene élnie, nem itt, a Duna-kanyarban...

Az valamivel kisebb, de tömzsibb volt, mint ez a mostani. A földbe ásott lyukakban lakott, láttam az utcán egyszer-egyszer. Csak a fajta néhány képviselője elkövette azt a végzetes hibát, hogy bemerészkedett a konyhámba... :D

Úgy döntöttem, hogy itt fogom gyűjteni a hasonló sztorikat; aztán majd néhány év múlva kiadhatjuk az egészet "BW kalandjai a mindenféle szörnyekkel" vagy valami hasonló címmel. :DDD

Legalább egy smiley-t írhattál volna... :P

Nem tudom, te mit szoktál csinálni a pókokkal és egyebekkel. De ha gondolod, adj egy címet, és akkor majd legközelebb csapdába csalom a ronda kis jószágokat, és feladom neked postán, ajnározd csak őket. :D

Szerintem egyébként ez nem gyilkosság. A szúnyogokat és a legyeket is bármiféle lelkiismeret-furdalás nélkül "meg szoktam ölni".

Másfajta állatokat nem, és valószínűleg nem is tudnék. Még kajának se.

A városi nagymamám mesélte, hogy amikor egy ideig falura kerültek, kénytelen volt libát vágni; a liba meg még néhány másodpercig ott totyogott a konyhában, és bólogatott a nyakával... Nagyinak ez volt az első és egyben utolsó libavágása; fogalmam sincs, azután hogyan oldották meg, hogy hús kerüljön a család asztalára.

A falusi nagymamám viszont vágott csirkéket meg nyulat, amikor kicsi voltam, csak már nem emlékszem rá, hogy milyen volt.

Felnőttként pedig voltam már disznóvágáson, és egyszer én fogtam a lavórt... [blőőő]

Szóval nem tudom, mit csinálnék, ha nekem kellene leölni az ebédnekvalót.

Ez a rémtett nem érdemelt smiley-t.

[link]

Én, ha pókot látok, békén hagyom. Ha rosz helyen van, jó helyre teszem, de nem ölöm meg, ha nem muszáj. (amúgy komolyan)

A szúnyog/légy/darázs más tészte, azok bosszantóak és/vagy kártevők. Megdolgoznak a légycsapóért (hol is írják, hogy a bűn zsoldja a halál?).

Ami az ételért ölést illeti, az megint más. Falusi gyerek vagyok, nem jelent gondot, egész életemben csináltam és/vagy segítettem, de legalábbis jelen voltam, megszoktam, kitanultam. Nem csak a módját, hanem a haszonállatok helyét is, különbséget haszonállat és házi kedvenc között... de azt hiszem ezt már valahol leírtam.