Mi a magyarázata annak a kísérletnek, amikor vízzel színültig teli pohárra lapot teszünk, és ha azt felfordítja, nem esik le?

Hát... A valóság valahol a kettő között található, ha a realitás talaján maradunk.

Amikor lefele fordítod a poharat, akkor a gravitációs erő hatására a folyadék megpróbálna távozni a pohárból. Azonban abban a pillanatban ahogy megindulna a folyadéktömeg nyomásesés következne be a pohár alján (ezesetben tetején), ami visszatartó erővel bír. Ez a jelenség akkor szüntethető meg, ha a nyomásesést pótolni tudnánk, például egy szeleppel a poháron, vagy a lap és a pohár nyaka közötti résen történő levegőbeszivárgással.

Mivel szelep nem szokott lenni a poharakon, így az egyetlen reményt a lap általi tökéletlen felfekvés jelentheti. Akármilyen simára is csiszolod a pohár nyakát és a lapkát, mindig lesznek rajta egyenetlenségek, apró rések a tökéletlen illeszkedés miatt. Itt lép be a víz felületi feszültsége. Ez a jelenség révén képes a folyadék önmaga "betapasztani" a réseket, így kiküszöbölve azt, hogy nyomáskompenzáló indítékkal betóduljon a levegő.

Gondolatban, ahol tökéletesen sima a lap és a pohár nyaka is, akár folyékony héliummal is elvégezhető lenne a kísérlet, mivel nem lenne szükség felületi feszültségre a tömítéshez.