Hogy jöttek ki a vízből a halak, miért nem pusztultak el?

Lamarckizmus: a szerzett tulajdonságok öröklődnek, Pars Krisztián gyereke erősebb lesz, mintha az apja inkább könyvtárosnak megy és soha nem sportol. Megcáfolva (egyes lényegtelen határeseteket most nem számítva).

Darwinizmus: az öröklődő tulajdonságok öröklődnek, a féllábú ember gyerekének nem lesz rövidebb az egyik lába. Bizonyítva.

Az evolúció a darwini módszerrel működik.

Apránként. Jobb volt a túlélési esélye annak a halnak, amelyik az időnkénti szárazságot jobban bírta, mint a többi => Több utódja lett. => Azoknak is => az új képesség elterjedt a populációban.

Jobb volt a túlélési esélye annak a halnak, amelyik a levegőből is tudott oxigént felvenni => eredmény mint fentebb.

Jobb volt a túlélési esélye annak a halnak, amelyik a vízen kívül is képes volt irányítottan mozogni => eredménye ugyanaz.

Jobb volt a túlélési esélye annak a halnak, amelyik a szárazföldön pár percet is el tudott tölteni => eredmény ugyanaz.

Jobb volt a túlélési esélye annak a halnak, amelyik tartósan a szárazföldön tudott tartózkodni => eredmény ugyanaz. Ja, ez már nem hal. Vagy mégis? És hol lett nemhal? Vagy olyan pont nincs is? Van még kérdés?

A szerzett tulajdonságok nem öröklődnek. Hiába edzette magát az a hal profi levegőszívóvá, az utódai közönséges halak lesznek.

Válasz erre;

Nyolcasnak.Akkor nézz utána annak,hogy a kutyák esetében ez mennyire nem igaz.Ugyan is a kutya örököl bizonyos tulajdonságokat,melyeket csak az ősöknek tanítottak.Már pedig ha a kutyánál ez így van,akkor a több állatnál is lehet így.

"Akkor nézz utána annak,hogy a kutyák esetében ez mennyire nem igaz"

Tutira igaz a kutyáknál is. Különben nem kellene állandóan újratanítani a kiskutyáknak a pitizést, megörökölhetnék a szüleiktől.

[link]

"Megtalálhatjuk a könyvben a szokásos szónoki fordulatokat is, például: "Senki sem talált félig kétéltű-félig hal élőlényt." Lássuk csak, a Periophthalmus argentilineatus nevű trópusi hal, amely mangrovemocsarakban él, egészen ügyesen mászik a szárazföldön az úszói segítségével, az egész testfelületén keresztül képes felvenni a légköri oxigént, és nem meglepő módon rendszeresen hosszú időt tölt a vízen kívül is. Ez nem éppen az, amit SZA keres? De ha régebbi forrást szeretnénk, elég föllapozni Brehm, „Az állatok világa” című művét, a Dipnoi címnél: "A tüdős-vagy kettőslélekzésű halakat csak későn, 1835-ben fedezték fel és lélekzésük sajátságossága miatt igen nagy feltűnést keltettek. A megszokott kopoltyúk mellett ugyanis tüdejük van, amely egy vagy két, hártyásfalú zsákból áll, s a magasabbrendű gerincesek tüdejével minden lényeges pontban megegyezik. E tüdők a bél fölött helyezkednek el s hasoldali hangrés útján össze vannak a garattal kötve. Ugyancsak a garatba nyílnak hátulsó orrjáratukkal az orrüregek is, úgyhogy ezek az állatok a körlég levegőjét az orrukon át felvehetik és tüdejükbe szivattyúzhatják be. Csakugyan be is bizonyosodott, hogy a tüdőshalak a víz felszínére emelkedve levegőt lélekzenek be, sőt némelyik fajuk egyideig egészen elhagyja a vizet és csupán csak a körlégből lélekzik." Sőt, ha kicsit utánaolvasunk a kétéltűek légzésének, meglepő módon azt találjuk, hogy lárva korukban kopoltyúval lélegeznek és a kifejlett állatokban is fontosabb a bőrlégzés, mint a tüdőn keresztül bonyolított gázcsere. A klasszikus kísérletben, ha egy béka tüdejét elkötötték, túlélt tüdő nélkül is, de ha olajjal kenték be, ami megakadályozta a bőrlégzést, megfulladt. Megnézhetjük a mexikói axolotl nevű jószágot, ami bizony egy szalamandra, amelynek ivarérett korában is megmarad a kopoltyúja, de mellé tüdővel is rendelkezik. Magyarán ismerünk olyan halat, amelyik az apály idejét a mocsárban tölti, a vízen kívül, olyan halat is, amelynek kopoltyúja és tüdeje is van egyszerre, de még olyan kétéltű is akad, amely egyszerre rendelkezik kopoltyúval és tüdővel is. ehhez képest olvassuk el, mit ír erről SZA: "Mi késztette volna a halakat valaha is arra, hogy kijöjjenek a vízből és mindez hogyan ment volna végbe? A kopoltyú egy szempillantás alatt hogy alakul tüdővé és minek a hatására? Honnan lesz lába az uszonyos állatoknak? A tüdő és a kopoltyú közt nincs átmenet. ... Ezek olyan felépítésbeli eltéréseket okoznak a vízi és a szárazföldi élőlények között, hogy logikai képtelenség még az átmeneti forma keresése is." (172. old) Majd a következő oldalon maga a szerző írja le a tüdőshalakat, azaz válaszolja meg a saját kérdését, hogyan alakulhat ki egy halban a tüdő, de nem arra jut, hogy hát akkor megoldotta ezt a kérdést, hanem valamiért levonja a következtetést: "A tüdőt azért kapták a Teremtőtől, mert olyan helyen élnek, ahol kiszárad a folyómeder és ilyenkor az iszapba beleásva magukat nem tudják használni a kopoltyújukat." (173. old) Magyarán megvan, miért előnyös egy halnak a tüdő, megvan az élő példa is egy élőlényre, aminek kopoltyúja és tüdeje is van egyszerre, ráadásul hal létére hosszú ideig elvan szárazon, de SZA mégis állítja, hogy egy ilyen élőlény létezése "logikai képtelenség". No, de akkor hogyan létezik mégis? Lehetséges, hogy itt valamilyen logika hiba történt?"