A tüdő léghólyagjainak is van öntisztítő képessége vagy az oda bekerült porszemcsék már sosem távoznak?

Van, makrofágok gyűjtik be a porszemeket, meg mindent ami nem oldódik fel.

Az az öntisztító képesség, amire valószínűleg gondolsz, hogy a belélegzett és az alveolusig ( tüdő léghólyag) eljutó porszemcse ugyanezen úton kikerül, olyan nincs. Ennek oka az, hogy az e jellegű "öntisztító" folyamatnak az alapja, a nagy légutakban fellelhető csillószőrös hengerhám itt a kis alveolusokban már nincs jelen. A nagyobb légutakban ilyen van, s az ide lekerülő nagyobb porszemcséket ezek a nagyon finom csillószőrök kifelé hajtják, valamint ezekben a légutakban a levegő áramlása kilégzéskor ( pláne köhögéskor) olyan nagy, hogy ki tudja repíteni ezeket. Az alveolusokba már csak az igen kicsi por és egyéb szilárd szemcsék jutnak le. A légáramlás már csekély itt ahhoz, hogy innen ezeket kivigye, másrészt az alveolaris epithelsejteken nincs csillószőr, ide a szemcsék letapadnak. Ezeket az alveolusok közötti intersticiális térben lévő falósejtek ( makrofágok) bekebelezik, de ezekből ez nem tud kiürülni. Ha a makrofág elpusztul, az idegen anyag ismét az intersticiumba jut, ott esetleg gyulladást, egyéb immunválaszt, kötőszövet képződést indukál, emiatt a kis alveolusok fala károsodik, csökken a légzőfelület, károsodik a tüdő gázcserélő képessége és kialakulnak azok a krónikus tüdőbetegségfajták, amik lassú lefolyásúak, de nem gyógyíthatók ( összefoglaló nevük KALB - krónikus aspecifikus légzőszevi betegség, vagy angolul COPD - Chronic Obstructiv Pulmonary Disease) Ilyen pl. a szilikózis. Ezen betegségtípusoknak a kialakulása függ a belélegzett por anyagi minőségétől, ill. a porexpozíció idejétől ( évek, évtizedek!).

Mint fentebb írtam, nem marad ez benne az alveolusban, hanem bekerül az alveolusok közötti vékony szöveti állományba a makrofágok révén. Ebben az értelemben maga az alveolus ürege úgymond kitisztul, de maga a tüdő nem. A szerves, lebontható anyagokat a makrofágok lebontják, eltakarítják, a szervetlen, lebonthatatlan anyag marad a tüdőben. Ez a mennyiség egyszerre nem sok, hiszen a nagyobb légutakban a belélegzett levegő igen jól tisztul, ezért van szükség nagyon hosszú évtizedekre ahhoz, hogy ez a belélegzett és ténylegesen bennmaradt por betegséget váltson ki.