Ha már rég bebizonyították, hogy a proton tovább osztható, akkor ált. Iskolában miért úgy tanítják, hogy nem az?

Nem hülyeség amit kérdezel.

Azért, mert így egyszerű. Egyik az, hogy maguk a tanárok sem ismerik a mélyebb összefüggéseket, másik pedig az, hogy általános iskolások részére kvarkokról, leptonokról, szubatomikus részecskékről értelmetlen mesélni, mivel nem rendelkeznek olyan háttértudással, hogy érdemi módon meg is értsék. Általános iskolában azon fizikai ismereteket kell átadni, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a való életben megállja a helyét. Ebbe nem tartoznak bele a szubatomikus részecskék.

Egyátalán nem kérdezel hülyeséget.

Először is tudnod kell, hogy se a proton, se a többi szubatomi részecske, se a kvark nem valami kézzel fogható valóság, hanem mind csak modell, ami megmagyaráz valamit, segít megérteni a jelenségeket.

Azokat a jelenségeket, amiket általános iskolában tanítanak meg lehet érteni a proton-neutron-elektron szinten, felesleges tovább bonyolítani.

Amiket az első kettő mond, az nem hülyeség. De kémiából amúgy nincs is értelme kisebb dolgokat venni, mert nem történik kémiai reació mondjuk kvarkokkal. A két "legkisebb" dolog ami kémiában megváltozik, az az elektron és a proton. Ami proton meg elektron alatt van, az már fizika, nem kémia.

Negyedikes fizikában tanítanak ugyan elemi részecskéket meg pl hullámfüggvényt, de azt elég nehéz elektronra is felfogni (ha eljutnak odáig), szóval ott meg azért nem bonyolítják.

Hasonló példa: Nem lehet a relativitás-elméletet megérteni úgy, hogy ne ismernéd a klasszikus newtoni fizikát.

Kell egyfajta közelítés, mert ha rögtön táblányi, füzetnyi képletekkel dobálóznánk ált. isk. harmadik osztályában, akkor senki nem értené a fizikát. A fizika oktatása nagyrészt követi azt az utat, ahogy a történelemben sajátította el az emberiség ezeket az ismereteket.

Anno olvastam az „Egy a valóság, ezer a ruhája” című fizikáról szóló, gyerekeknek szóló könyvet, ott volt egy gyakran használt kifejezés: „első közelítésnek nem rossz”. Persze ott rövidtávon tovább is vitte a szálat.

A gyerekeknek meg azért nem mondják, hogy „tulajdonképpen amit mondok nem igaz, de egyelőre tanuljuk meg így”, mert a gyerekek elbizonytalanodnának. Meg lennének győződve, hogy valami olyan dolgot tanulnak, aminek semmi köze a tényleges valósághoz, ezért elveszítenék a motivációjukat. Persze nem fogják ezt így megfogalmazni magukban, de tudat alatt ez zajlana le. Sőt ez történik a rossz tanulókkal is. Úgy kezdik érezni, hogy amit matematika, fizika órán tanulnak, az valami furcsa világ, aminek semmi köze a ténylegesen megélt valósághoz. Ezek rendszerint apró félreértésekből, rossz tanításból fakadnak. A gyerek megtanulja, hogy ha kettőt elosztjuk egyketteddel, akkor négyet kapunk, miközben azt látja, hogy a valóságban a kettőt ha elfelezi, akkor egyet kap. Mert rosszul tanítják meg. Osztásként a törttel való osztás a valóságban értelmezhetetlen művelet. Bennfoglalásként értelmezhető csak, egyedül így van értelme. Az értelmes kijelentés, hogy kettőben az egyketted négyszer van meg, de az nem hogy kettőt osztva féllel négyet kapunk.

Tehát ezért nem kötik feltétlenül a gyerekek orrára, hogy nem a valóságról tanulnak, hanem annak csak egy egyszerűsített modelljéről. Egyszerűen nem értenék meg úgysem, nemhogy hozzásegítene a világ jobb megértéséhez, hanem pont hogy akadályozná azt.

A tanítás módszertana önmagában külön tudomány. Az iskola célja elvben az, hogy adott idő alatt lehetőleg mindenkinek adjon át valamilyen ismeretanyagot anélkül, hogy a még nem érthető részek ne zavarják fölöslegesen a megismerést.

Itt azzal a problémával állunk szemben, hogy a tudást csak fokozatosan lehet átadni, ugyanakkor a való élet dolgai összevissza kapcsolódnak egymásba. Adott értelmi szinthez így egyszerűsíteni - hozzá nem értően fogalmazva csalni - kell.

Az anyagszerkezet általános iskolai megértéséhez nem érdemes az atomi szint alá menni, de a gyerek kérdez. Okos tanár úgy válaszol, hogy az egyszerűsítés ne hazugságnak, hanem - ha szabad így mondani - inkább eltitkolásnak tűnjön. Értelmesebbeknek pedig mondhatjuk, hogy a megértés érdekében most tekintsük ezt a végső állapotnak, később, több más tudással majd tovább bontjuk.

De persze mindenütt akadnak kevésbé okos, vagy túlbuzgó tanárok is, meg félremagyarázó diákok is. Meg olyanok, akik képtelenek felfogni, hogy bonyolultabb dolgok megértéséhez sokféle és mélyebb tudás kell, mint egyszerűbb dolgokhoz. Így van ez a tanítással magával is.