Igaz az, hogy valaki azért is érezhet ingert több étel bevitelére, mert a világháborúk éhezését őseinek sejtjei megjegyezték?

Nem teljesen értelmetlen, de ilyen léptékben biztos nem lehet mondani. Az biztos, hogy az ember alapvetően elhízásra van beállítva, mert amikor még a füves pusztán gyűjtögetett, vadászott, halászott, nem nagyon lakott jól sosem, ezért a túltáplálásra esély sem volt, és így nem alakult ki a túlsúly elleni védelmi mechanizmus, ellenben a raktározás életfontosságú volt. Ezért lehet az, hogy többet eszünk, a másik pedig az az ősi ösztön, hogy ha nem veszünk magunkhoz valamit, legközelebb már nem biztos, hogy ott találjuk, mert elviszi helyettünk más addigra.

Ezek léteztek, és evolúciós időtávlatokban fennáltak, nem a 2. vh-ban alakultak ki. Annyi az igazság a tanár állításában, hogy a vh. körülményei egy irányba mutathatnak ezeknek az ösztönöknek az ős okaival. De ez minden, 1-2 generáció tuti nem befolyásol semmit gyakorlatilag.

Ozmiumnál van a helyes válasz, ez jóval régebbi bevésődés, mint a II. vh. (és ha már a második, az első miért nem? és a többi háború? török hódoltság? kis jégkorszak?). Őseink a vadászó-gyűjtögető életmóddal nem tettek szert túl sok tartalék tápanyagra, nem voltak hipermarketek, ahol lehetett egy jót gyűjtögetni, ezért a nagy tápanyagértékű ételek kulcsingert jelentenek a táplálkozásban. Ilyenek az édes (cukros) és zsíros ételeink. Mivel ez kulcsinger, a "minél több, annál jobb" elve érvényesül, tehát hajlamosak vagyunk még ma is - mikor már ennek nem kéne olyan fontosnak lennie - az agyoncukrozott, zsírtól tocsogó kajákat előnyben részesíteni (lásd gyorséttermek). Ez az oka nem csak a feles bevitt tápanyagmennyiségnek (az Ozmium42 említette "hízés elleni fékek" hiánya), de azok speciális összetételének is. Mert az emberek nem spenótból szoktak tíz kilót betermelni, hanem csokiból, csipszből, ha tehetik.

Ehhez képes ha az emberiség történelme alatta a háborúknak volt is hasonló hatása, elenyésző (és mivel ugyanabba az irányba hat, nem is igazán vizsgálható). Viszont ha valaki a II. vh alatt éhezett (egy nő), akkor való igaz, ennek a hatása a mai nemzedékre, az unokákig levezethető (harmadlagos hatások). Ehhez azonban az kell, hogy az anyai nagymamád legyen az illető, apai oldalról a spermatogenezist ilyen mértékben nem befolyásolja ez (a petesejt citoplazmája, az ún. anyai hatás jelentősebb sok másban).